KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/február
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Mamcserov Frigyes Mici néni kihúnyó életei
• (X) : Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
MÉDIA
• Hirsch Tibor: Máltai hypertext Mozi, multimédia, nulla év

• Forgách András: Lutri A játékos
• Tamás Amaryllis: A játék szabadsága Beszélgetés Makk Károllyal
• Dániel Ferenc: Miskinek és Sztavroginok Dosztojevszkij-vázlatok
• N. N.: Dosztojevszkij-adaptációk
• Mihancsik Zsófia: Kereszt-kérdés Beszélgetés Jelenits István teológussal
• Donáth László: Hol a te diadalod? Jeruzsálem
• Bikácsy Gergely: Isten mozigépészei Az olasz film emberhalászai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Komolyan veszem az ötperceket Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Schubert Gusztáv: Bebel nője Kádár-kori szerelmek
• Fáy Miklós: Lovaglózene és dodekafónia
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Elátkozottak Kijev
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: A kezdet vége Közszolgálat és kereskedelem
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Egy másik évezred
KRITIKA
• Bán Zoltán András: Ködképek Derengő
• Schubert Gusztáv: Lapospart Zimmer Feri
• Békés Pál: A kergetőzés joga A miniszter félrelép
• Reményi József Tamás: Az osztrák beteg Hét év Tibetben
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Az ikrek visszavágnak
• Ardai Zoltán: Holdfényszelence
• Békés Pál: Az Esőcsináló
• Békés Pál: A sakál
• Hungler Tímea: Az ördög ügyvédje
• Kömlődi Ferenc: Alien 4
• Tamás Amaryllis: Flubber – A szórakozott professzor
• Turcsányi Sándor: Titanic
• Turcsányi Sándor: Tudom, mit tettél tavaly nyáron
• Glauziusz Tamás: A jaguár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Viktória királynő és Abdul

Kovács Gellért

Victoria & Abdul – brit, 2017. Rendezte: Stephen Frears. Írta: Shrabani Basu könyve alapján Lee Hall. Kép: Danny Chen. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Judi Dench (Viktória), Ali Fazal (Abdul), Olivia Williams (Churchill bárónő), Michel Gambon (Lord Salisbury), Eddie Izzard (Bertie). Gyártó: Cross Street Films / Working Title Films / BBC. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 112 perc.

 

A trailert látva félő volt, hogy egy gyümölcs lesz a harmadik főszereplő. Dacára annak, hogy Judi Dench (pláne, hogy 20 évvel ezelőtt egyszer Oscar-jelölést érdemlően eljátszotta a fiatalabb Viktóriát is a Botrány a birodalomban című filmben, amikor is a férjét gyászoló uralkodónő skót segítőjével gabalyodik érzelmes kapcsolatba) bármikor képes bármilyen mutatós képeslapot megtölteni élettel, Stephen Frears (Veszedelmes viszonyok, A királynő) filmje előzetesen igencsak súlytalannak ígérkezett. Az indiai tisztviselő, Abdul Karim beszélget az idős királynővel: közvetlenségével, vonzó szelídségével közel kerül hozzá, mesél neki például a mangóról, majd Viktória rendel is egy ilyen egzotikus csemegét, ám mire az megérkezik Indiából, már kissé megbuggyant. Úgy tűnt, Frears hiába tud szinte bármilyen társalgásból filmszerűt kerekíteni, itt bizony a mangó körüli felhajtás szolgáltatja majd a fő konfliktust. Vagy valami ahhoz nagyon hasonló.

Jó ideig sétálunk is komótosan a mangó felé, ám ennek a szlogenszerű történetnek szerencsére tétje is van, nem csak hangulata. Egy indiai férfi Viktória legjobb barátja, lelki tanácsadója lesz, milyen szépen is hangzik... Csakhogy a film azt sem titkolja el, mi a helyzet például azzal az indiai férfival, Mohammeddel, aki Abdullal érkezett a palotába: vele nem beszélget őfelsége, sanyarú is lesz a sorsa. Közben a személyzet és a fontos emberek vicces hüledezése komoly ármánykodássá változik és a néző mosolygása jó eséllyel megrendültebb figyelemmé alakul át. Innentől a magányról, a képmutatásról, a kiszolgáltatottságról, a rasszizmusról is erőteljesebben értekezik Frears – ami addig kedélyes-míves tévéfilmnek tűnt, akár már megható moziélménnyel is szolgálhat. Olyannal, ami ugyan kockázatot nem vállal, de képes arra, hogy ne csak Judi Dench találékony varázsát és a csodálatos kosztümök emlékét vigyük magunkkal belőle. Bár az sem lenne kevés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13391