KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/február
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Mamcserov Frigyes Mici néni kihúnyó életei
• (X) : Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
MÉDIA
• Hirsch Tibor: Máltai hypertext Mozi, multimédia, nulla év

• Forgách András: Lutri A játékos
• Tamás Amaryllis: A játék szabadsága Beszélgetés Makk Károllyal
• Dániel Ferenc: Miskinek és Sztavroginok Dosztojevszkij-vázlatok
• N. N.: Dosztojevszkij-adaptációk
• Mihancsik Zsófia: Kereszt-kérdés Beszélgetés Jelenits István teológussal
• Donáth László: Hol a te diadalod? Jeruzsálem
• Bikácsy Gergely: Isten mozigépészei Az olasz film emberhalászai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Komolyan veszem az ötperceket Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Schubert Gusztáv: Bebel nője Kádár-kori szerelmek
• Fáy Miklós: Lovaglózene és dodekafónia
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Elátkozottak Kijev
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: A kezdet vége Közszolgálat és kereskedelem
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Egy másik évezred
KRITIKA
• Bán Zoltán András: Ködképek Derengő
• Schubert Gusztáv: Lapospart Zimmer Feri
• Békés Pál: A kergetőzés joga A miniszter félrelép
• Reményi József Tamás: Az osztrák beteg Hét év Tibetben
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Az ikrek visszavágnak
• Ardai Zoltán: Holdfényszelence
• Békés Pál: Az Esőcsináló
• Békés Pál: A sakál
• Hungler Tímea: Az ördög ügyvédje
• Kömlődi Ferenc: Alien 4
• Tamás Amaryllis: Flubber – A szórakozott professzor
• Turcsányi Sándor: Titanic
• Turcsányi Sándor: Tudom, mit tettél tavaly nyáron
• Glauziusz Tamás: A jaguár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Divat a szerelem!

Horváth Eszter

Chic ! – francia, 2015. Rendezte: Jerome Cornuau. Írta: Jean-Paul Bathany. Kép: Stéphane Cami. Zene: René Aubry. Szereplők: Fanny Ardant (Alicia), Marina Hands (Hélène), Eric Elmosnino (Julien), Laurent Stocker (Alan). Gyártó: Alter Films. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 103 perc.

 

„Beszéljen még nekem a zöldborsóról!” – suttogja érzékin Fanny Ardant Eric Elmosninónak, s ez egyszer a zöldborsó valóban csak zöldborsót jelent. Alicia Ricosi (Ardant) egy haute couture divatház szeszélyes tervezője, akit megihlet véletlen találkozása Juliennel, a kötött pulóveres breton kertrendezővel. Aliciának inspirációra van szüksége, az új kollekciónak pedig időre el kell készülnie. Így Hélène-re, a divatház lelkére és eszére marad a feladat, hogy felkutassa és meggyőzze a férfit, legyen a nagyasszony múzsája.

A Divat a szerelem! története bátran épít a képre, ami (többek között Az Ördög Pradát viselnek köszönhetően) a divatvilágról él a nézők fejében. Van itt gerinctelen főnök, zseniális, de egoista divattervező, zéró magánélet, modellek, pezsgő. A könnyed francia vígjátékok sorából azért tűnik ki mégis Cornuau filmje, mert nem egy klasszikus dichotómiát tár elénk. Nem a karrier kontra magánélet vagy gonosz főnök kontra okos beosztott történetet nézzük, hanem az utat, amelyen egy fiatal nő eljut önmagához. Hélène-ben ötvöződik az Ördög és a túlhajszolt gyakornok karaktere: zsarnok, rideg, törtető, ugyanakkor kiszolgáltatott és magányos. Marina Hands – aki vonásaiban meglepően emlékezet Audrey Tautou-ra –, atipikus komika, játéka precíz, apró gesztusokból építkezik. A Julient alakító Elmosnino ezzel szemben a kortárs francia film egyik legeredetibb figurája. Karaktere és játékstílusa üdítő ellenpontja Hands-ének: csupán jelen van, de ez a jelenlét olyan erős, hogy nem tudunk nem figyelni rá. Ugyanakkor a Divat a szerelem! kispadra ülteti Fanny Ardant-t, ami finom önkritikának vagy ha úgy tetszik, belső poénnak is tekinthető: ez a történet nem a művész(et) kibontakozásának terepe. Ám ettől még nagyon szórakoztató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12353