KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/december
• Schubert Gusztáv: Gaia-rabság Zöldmozi
• Sipos Júlia: A flamingó nézettsége Beszélgetések a természetfilmről
• Bóna László: A konfekció mámora Technika és idill
• Turcsányi Sándor: A vak asszony fia Bűnfilmek
• Ardai Zoltán: A feledtetés mesterfoka Árnyékzóna
• Muhi Klára: Koldusbögre Beszélgetés Gombár Csabával
• Kövesdy Gábor: Recept nélkül Beszélgetés Tímár Péterrel
• Turcsányi Sándor: Egy rendes üzem Beszélgetés Andrew Vajnával
• Bihari Ágnes: Vándorgépész Csenyétén Beszélgetés Czabán Györggyel és Pálos Györggyel
• Bikácsy Gergely: Az álom szabadsága Szürrealizmus és szerelem
• Schubert Gusztáv: Puhafedelű breviárium Tarantino-éra
HORROR
• Farkas Jenő: A magyar Drakula Nosferatu előtt
• N. N.: Két jelenet a Drakula halálából
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Cyber-szkepticizmus Baudrillard, Virilio
MÉDIA
• R. Hahn Veronika: A BBC és a többiek Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Róka Zsuzsa: Francia multicolor Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Szabó Márta: Itália holdra száll Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Vida László: Cirill és katód Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
FESZTIVÁL
• Báron György: Még itt vannak, már itt vannak... Montreal
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Kutyavilágaink A világ legkisebb alapítványa
• Csejdy András: Reszkírotott hányavetiség Bukfenc
• Erdélyi Z. Ágnes: Eltörölt évek „Semmisnek kell tekinteni...”
• Kis Anna: Hó és mű hó Jeruzsálem. A hó hatalma
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Halálhajó
• Bori Erzsébet: Lesz-e hó karácsonykor?
• Hungler Tímea: Kinek a papné
• Csordás Lajos: A félelem országútján
• Mátyás Péter: Álljon meg a nászmenet!
• Csejdy András: A pénz beszél
FILMZENE
• Fáy Miklós: James Dean felfedezettje Leonard Rosenman

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mediawave

Awara leves

Lassú tűzön

Schubert Gusztáv

Multikulturális filmrecept a Mediawave konyhájából.

 

Mi kell az awara leveshez? Lassú tűz, húszliteres fazék, türelem és onnantól kezdve bármi, ami belefér. Mindenekelőtt végy öt-hat kiló awarát (csakis a dzsungelben lehet összeszedegetni, Meinl Gyula nem árulja), frisset és rothadtat vegyest (az adja a bukéját), fadöngölőkkel passzírozd pépesre, adj hozzá vizet, míg ronda okkersárga krémet nem kapsz, két napon át dédelgesd faszénparázson, adj hozzá szeletekre vágott uborkát, padlizsánt, tököt, hosszúszárú francia babot, apróra metélt hagymát, petrezselymet, zellert, szórj bele sót, chilit, borsot, közben pörzsöld a malackát, füstöld a disznólapockát, süsd bele csirkék püspökfalatját, készítsd elő a különb s különb méretű rákokat, végül szórj bele félkosárnyi sóskát, és mindazt, amit közben kifelejtettél, az indián nagypapa mokasszinját, foszlott kávés zsákot, a Cayenne-i Kurír megsárgult számait (évfolyamot válogass tetszés szerint). És már tálalhatod is az ínycsiklandó awara levest. Van persze némi kockázata, aki először eszik belőle, meghal. Halála után azonban folyton visszajár bouillont kanalazni.

Az örök kétkedők most azt mormogják magukban, ilyen leves nincs is. De van. Francia Guayanában főzik, alumínium kondérban. Dokumentum van róla, majd másfél óra, Cesar Paes rendezte, Mediawave vetítette. Az ember darab ideig gyanútlanul nézi, kedves etnofilm, kulináris felhangokkal, vetítsék inkább a kukta-néprajz szakon.

Mígnem egyszer csak a filozófiára éhes bölcsész agya is elkezd korogni. Hogy is készül az awara leves? Az awarát szedje amazonasi indián, passzírozza ébenfekete asszony, kóstolgassa kreol nagymama, a curryt szórja bele hindu, a cayenne-borsot francia, a rizst kínai, aki a padlizsánt hozza, annak anyja legyen holland, az apja jávai, aki a malacot pörzsöli, félig laoszi, félig párizsi. Őrület, de van benne rendszer. Az awarát a lassú tűz különbözteti meg a kotyvaléktól. A filmbeli Mana városka sokszínű, soknyelvű lakóit vagy ötven éve kevergeti, érleli, puhítja, békíti egybe a magatudatlan vagy talán nagyon is bölcs főszakács. Ami itt készül, kontrázva a fajtiszta szakácsművészet elveit, igazi gasztronómiai műremek, valódi kultúr-leves.

Egy kondérban evezünk, ez a jövő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 18-19. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1485