KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/december
• Schubert Gusztáv: Gaia-rabság Zöldmozi
• Sipos Júlia: A flamingó nézettsége Beszélgetések a természetfilmről
• Bóna László: A konfekció mámora Technika és idill
• Turcsányi Sándor: A vak asszony fia Bűnfilmek
• Ardai Zoltán: A feledtetés mesterfoka Árnyékzóna
• Muhi Klára: Koldusbögre Beszélgetés Gombár Csabával
• Kövesdy Gábor: Recept nélkül Beszélgetés Tímár Péterrel
• Turcsányi Sándor: Egy rendes üzem Beszélgetés Andrew Vajnával
• Bihari Ágnes: Vándorgépész Csenyétén Beszélgetés Czabán Györggyel és Pálos Györggyel
• Bikácsy Gergely: Az álom szabadsága Szürrealizmus és szerelem
• Schubert Gusztáv: Puhafedelű breviárium Tarantino-éra
HORROR
• Farkas Jenő: A magyar Drakula Nosferatu előtt
• N. N.: Két jelenet a Drakula halálából
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Cyber-szkepticizmus Baudrillard, Virilio
MÉDIA
• R. Hahn Veronika: A BBC és a többiek Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Róka Zsuzsa: Francia multicolor Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Szabó Márta: Itália holdra száll Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Vida László: Cirill és katód Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
FESZTIVÁL
• Báron György: Még itt vannak, már itt vannak... Montreal
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Kutyavilágaink A világ legkisebb alapítványa
• Csejdy András: Reszkírotott hányavetiség Bukfenc
• Erdélyi Z. Ágnes: Eltörölt évek „Semmisnek kell tekinteni...”
• Kis Anna: Hó és mű hó Jeruzsálem. A hó hatalma
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Halálhajó
• Bori Erzsébet: Lesz-e hó karácsonykor?
• Hungler Tímea: Kinek a papné
• Csordás Lajos: A félelem országútján
• Mátyás Péter: Álljon meg a nászmenet!
• Csejdy András: A pénz beszél
FILMZENE
• Fáy Miklós: James Dean felfedezettje Leonard Rosenman

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Milliárdos fiúk klubja

Jankovics Márton

Billionaires Boys Club – amerikai, 2017. Rendezte: James Cox. Írta: Captain Mauzner. Kép: James M. Muro. Zene: Joel J. Richard. Szereplők: Ansel Elgort (Joe), Kevin Spacey (Levin), Taron Egerton (Dean), Emma Roberts (Sydney), Jeremy Irvine (Kyle). Gyártó: Armory Films / Elevated Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 108 perc.

 

Egy film, amiből nem sikerült Kevin Spacey-t kiradírozni, így fatális áldozatául esett a színész tavaly kirobbant zaklatási botránysorozatának. A Billionaire Boys Clubot fű alatt, marketingkampány nélkül mutatták be a nyáron, és alig több mint 600 ezer dollárt hozott be az amerikai mozikban. A jó hír az, hogy nem egy remekmű süllyedt el méltatlanul a #Metoo-mozgalom hullámai közt, hanem egy középszerű, teljesen feledhető tanmese a kapzsiság veszélyeiről, ami – főhőséhez hasonlóan – sokkal többnek próbál tűnni, mint amennyire futja a képességeiből.

James Cox író-rendező a mai napig börtönben ülő John Hunt történetét dolgozta föl, aki a 80-as években adta ki magát üzleti zseninek, hogy gazdag kaliforniai fiatalokat behülyítve építsen piramisjátékot – ám a rozoga konstrukció hamar a fejére dőlt, és még két gyilkosságba is torkollt az ügy. A Billionaie Boys Club mintha a Wall Street farkasa nyomdokain próbálna járni, de túl klisés, jellegtelen és unalmas, hogy felvegye Scorsese tőzsdefilmjének eszelős ritmusát, és akár egy pillanatra is átragassza a nézőre az eszelős luxus igézetét. Cox sem a gyors felemelkedést, sem a menetrendszerűen érkező bukást nem képes átélhetően bemutatni, inkább csak enerváltan illusztrálja az eseményeket, míg narrátorával mindig kimondatja a nyilvánvalót, nehogy teljesen elveszítsük a kapcsolatot a cselekménnyel. Egyedül a főszereplőinket megforgató idősebb svindler, Ron Levin figurája emelkedik ki a kétdimenziós mezőnyből, de az is csak Spacey alakítása miatt, akiről régóta tudjuk, hogy álmából felébresztve is bármikor eljátszik egy manipulatív, de minden ízében elegáns szemétládát. Megmenteni persze ő sem tudja a filmet az érdektelenségtől, de – ahogy egy igazi szélhámoshoz illik – egy pillanatra legalább elhiteti, hogy talán kisülhet belőle valami.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13923