KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/december
• Schubert Gusztáv: Gaia-rabság Zöldmozi
• Sipos Júlia: A flamingó nézettsége Beszélgetések a természetfilmről
• Bóna László: A konfekció mámora Technika és idill
• Turcsányi Sándor: A vak asszony fia Bűnfilmek
• Ardai Zoltán: A feledtetés mesterfoka Árnyékzóna
• Muhi Klára: Koldusbögre Beszélgetés Gombár Csabával
• Kövesdy Gábor: Recept nélkül Beszélgetés Tímár Péterrel
• Turcsányi Sándor: Egy rendes üzem Beszélgetés Andrew Vajnával
• Bihari Ágnes: Vándorgépész Csenyétén Beszélgetés Czabán Györggyel és Pálos Györggyel
• Bikácsy Gergely: Az álom szabadsága Szürrealizmus és szerelem
• Schubert Gusztáv: Puhafedelű breviárium Tarantino-éra
HORROR
• Farkas Jenő: A magyar Drakula Nosferatu előtt
• N. N.: Két jelenet a Drakula halálából
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Cyber-szkepticizmus Baudrillard, Virilio
MÉDIA
• R. Hahn Veronika: A BBC és a többiek Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Róka Zsuzsa: Francia multicolor Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Szabó Márta: Itália holdra száll Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Vida László: Cirill és katód Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
FESZTIVÁL
• Báron György: Még itt vannak, már itt vannak... Montreal
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Kutyavilágaink A világ legkisebb alapítványa
• Csejdy András: Reszkírotott hányavetiség Bukfenc
• Erdélyi Z. Ágnes: Eltörölt évek „Semmisnek kell tekinteni...”
• Kis Anna: Hó és mű hó Jeruzsálem. A hó hatalma
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Halálhajó
• Bori Erzsébet: Lesz-e hó karácsonykor?
• Hungler Tímea: Kinek a papné
• Csordás Lajos: A félelem országútján
• Mátyás Péter: Álljon meg a nászmenet!
• Csejdy András: A pénz beszél
FILMZENE
• Fáy Miklós: James Dean felfedezettje Leonard Rosenman

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Viktoria

Baski Sándor

Viktoria – bolgár, 2014. Rendezte: Maya Vitkova. Kép: Krum Rodriguez. Zene: Kaloyan Dimitrov. Szereplők: Irmena Chichikova (Borjana), Mariana Krumova (Dima), Dimo Dimov (Ivan), Kalina Vitkova (Viktoria). Gyártó: Mandragora / Viktoria Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 155 perc.

 

Szófia, 1979. A rezsimet szívből gyűlölő fiatal Borjana kénytelen hithű kommunista anyjával közös lakásban élni. Miközben a WC-ben titokban Coca Colát kortyol és amerikai cigarettát szív, az emigrálásról álmodozik, de egy nem kívánt terhesség meghiúsítja terveit. Kislányát, a köldök nélkül születő Viktoriát ráadásul a Párt kikiáltja az Évtized Gyermekének, akit ettől kezdve a Rendszer szimbólumaként ünnepelnek – limuzin szállítja minden nap az iskolába, szobájából külön telefonvonalon tudja Zsivkov főtitkárt elérni, a család pedig új lakást és autót kap. A harmadik felvonás már a rendszerváltás után néhány évvel játszódik, a megkeseredett Borjana még mindig derékba tört álmait siratja, és sem anyjának, sem lányának nem képes megbocsátani. A családegyesítés feladata az elkényeztetett gyerekből okos és érzékeny kamasszá serdült Viktoriára hárul.

Maya Vitkova elsőfilmjét joggal lehetne a bolgár Taxidermiának hívni – négy évvel ezelőtt, amikor elnyerte a Titanic Filmfesztivál fődíját, a zsűri is Pálfi György szatírájához hasonlította –, mindkettő a nagypolitika árnyékában játszódó többgenerációs történet hasonlóan expresszív stílusban elmesélve. Vitkova a konvenciókra fittyet hányva váltogatja a tónusokat – filmje realista karakterdrámaként indul, groteszk szatíraként folytatódik és családi melodrámaként ér véget –, miközben archív híradórészletek és képi metaforákkal felütött szürreális fantáziajelenetek váltogatják egymást.

A Viktoria helyenként túlzsúfolt, de éppen a fésületlensége teszi izgalmassá. A hagyományos családtörténetektől elvárható pszichológiai realizmust nem lehet rajta számon kérni, a szereplők vágyait és fájdalmait azonban szavak nélkül, a képek nyelvén talán még hitelesebben, még átélhetőbben tudja visszaadni, és közben, nem mellesleg, a kommunizmus örökségét is a lehető legfrappánsabban dolgozza fel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13671