Hogyan lettetek filmrendező-páros? Egyikőtöket sem vonzotta az egyeduralom?

Dési András György: A közös történetünk a szakmai önéletrajzunk. Forgatókönyvírókként találkoztunk, együtt írtunk, aztán rájöttünk, hogy a könyvünket nem szívesen adnánk oda másnak. Sokat dolgoztunk együtt, néha Gábor anyukájának kisszobájában, néha nálunk a konyhában.

Móray Gábor: És kiderült, hogy eléggé egy srófra jár az agyunk, amiben meg nem értünk egyet, abban kompromisszumra tudunk jutni.

Hogyan kell elképzelni a munkamegosztást köztetek?

Dési: Minden munkafázist közösen csinálunk, nincs arról szó, hogy mondjuk Gábor írná a lánykaraktereket, én meg a fiúkat. Egy szobában ülünk, egyikünk nyomkodja a számítógépet, a másikunk mászkál körülötte. Ez egy tök jó munkamódszer, mert lassítjuk, kontrolláljuk egymást, nem engedjük belemenni a másikat elhamarkodott döntésekbe, legyőzzük egymás lustaságát, és ha az egyikünknek épp leáll az agya, a másikunké tovább pörög. Azt szoktuk mondani: nem is értjük, hogyan lehet egyedül rendezni.

Móray: Aztán, ha sikerül összegereblyézni a pénzt, és komolyra fordul a dolog, jó előre mindent megbeszélünk, előkészítünk, akár beállításról beállításra lejárjuk az egész filmet, lejátsszuk a meccseket. Egyikünk sem cezaromán típus, mindenben dűlőre tudunk jutni. Arra pedig ügyelünk, hogy a forgatáson egyszerre mindig csak az egyikünk instruálja a színészeket. Törekszünk rá, hogy a forgatás ne lassuljon emiatt, sőt, mivel két ember több irányból tudja kiszűrni a hibákat, még gyorsul is a folyamat.

Mennyi az improvizáció a dialógusaitokban? Sokszor szokatlanul élethűen hangzanak.

Dési: Ennek két oka van. Az egyik, hogy mivel ketten vagyunk, talán jól írunk dialógust. A másik, hogy valóban nem tartjuk szentnek és megváltoztathatatlannak a forgatókönyvet. Mindig biztatjuk a színészeket, hogy ne elsősorban a szövegre koncentráljanak, hanem a helyzetre.

Móray: Azért nagyon sokszor átolvassuk a szövegeket is, ebben igényesek vagyunk. A kisfilmjeinkben 95 százalékban a leírt szöveg hangzik el. De ha a színész jobbat hoz, nem állunk ellen.

Dési: Majdnem mindegyik főszereplőnk rendezett is már: Czukor, Anger, Scherer, Menszátor Héresz, Tzafetás… Lehet, hogy ez véletlen, de lehet, hogy mi keresünk mindig egy bizonyos típusú színészt. Olyat, akivel lehet együtt gondolkodni.

Az első pillanattól fogva nagyjátékfilmet akartatok rendezni?

Dési: Amikor először dolgoztunk együtt, rögtön nagyjátékfilm-forgatókönyvet írtunk; Rózsa János producer bölcs tanácsa volt, hogy előbb próbálkozzunk kisfilmekkel. Persze, érvényes alkotásnak tartjuk azokat is, de szerintem minden normális filmes törekszik a fejlődésre. Mi magunk már rég sejtjük, hogy meg tudnánk csinálni egy nagyjátékfilmet, sőt többet is, de most jött el az a pillanat, amikor ezt már más is érezte bennünk.

Móray: De nem azért csináltunk kisfilmeket, mert vártunk a nagyjátékfilmre. Azok a történetek, helyzetek vagy gondolatok akkora méretben voltak érvényesen elmondhatók. Nem tartjuk azt sem másodrendű műfajnak, de vágytunk a továbblépésre.

Dési: Sok minden azért köszön most vissza a kisfilmjeinkből, mert az egy tanulási, gyakorlási terep volt számunkra: akkor próbáltuk ki, hogy azok a trükkök, technikák, helyzetek működnek-e.

Ezért került bele Az éjszakám a nappalod-ba a guminő A 639. babából, és ezért nézi a főhős a laptopján a Valaki vacsorára egyik jelenetét? Vagy ezek inkább viccek?

Móray: Is-is. A gumibabának megvan azért a helye: a főhősnek a babavárás az alapvető baja, és a gumibaba egyfajta álom-szimbolikával kerül elé. Persze, saját magunkra utalunk, de azért olyan jelzéseket akartunk keresni, amelyek értelmesek is. A főhős a Valaki vacsorára egy indulattól, erőszaktól fortyogó jelenetét nézi, ami tulajdonképpen megelőlegezi a későbbi eseményeket.

Dési: Már azt is nevezhetnénk ön-hommage-nak, hogy hány olyan színész tűnik fel a filmben, akivel korábban már dolgoztunk együtt.

Mennyiben támogatta a Magyar Nemzeti Filmalap Az éjszakám a nappalod elkészülését?

Dési: Cakli-pakli. Kizárólag az MNF támogatta a filmet.

Mit tapasztaltatok az MNF-fel való együttműködés során?

Móray: Mindenki nagyon komolyan vett bennünket, a dramaturgiai tanácsban mindenki végigolvasta a forgatókönyvünket, elmondta a véleményét, majd kaptunk tőlük egy kiváló segítőt a fejlesztéshez. Ő is igyekezett még többet beletenni a könyvbe; együtt csiszolgattuk, majd elfogadták. Soha rosszabbat.

Dési: Hogy a gazdasági-pénzügyi kérdések kezelése jobb-e vagy rosszabb, mint korábban, arról inkább a producereket kell kérdezni. Azóta, hogy elfogadták a forgatókönyvet, hozzánk nem szóltak. Aminek örülünk. A rossz az lenne, ha az utolsó vágás jogával élni akarna a Filmalap – elvileg, mivel 150 millió forintnál több támogatást kaptunk, megtehetnék. Ha csak valaki mond valamit, és rajtunk áll, hogy megfogadjuk-e, az nem fáj. Ha elkezdenék megvágni a filmet, az fájna.

Ez még benne van a pakliban?

Dési: Elvileg igen, bár nem tudom, volt-e ilyen egyáltalán. Arról, hogy melyik filmmel mi történt csak pletykák keringenek. És ez felróható a rendszernek: a rendezők, ha összeülnek a kocsmaasztaloknál, csak ijedten sugdolóznak egymással, mert nem eléggé átlátható az egész.

Mi Az éjszakám a nappalod alaphelyzete?

A főszereplőnk, akit Czukor Balázs játszik, nem tud aludni. De egy kicsit sem. És hogy ne zavarja a barátnőjét (Szamosi Zsófia), akivel egy egyszobás lakásban lakik, éjszakánként lejár az utcára: mire reggel szól a vekker, mindig pont becsusszan a közös paplan alá. Elkeveredik sok fura, de talán tipikus budapesti helyre, lát ezt-azt, aminek a létezéséről addig sejtelme sem volt, és közben összeakad egy társasággal, nagyszájú, kisstílű, fura bűnözőkkel, éjszakai figurákkal – akik nappal alszanak, a sötétben érzik jól magukat, és egyre vadabb dolgokba rángatják bele. Az ő főnöküket Anger Zsolt játssza, mellette Vajda Milán, Kovács Krisztián, Pálos Hanna látható. Hősünk nappal rendesen végzi a szokásos melóját – egy repülőtér hátsó traktusában a fekete dobozokat szervizeli, és Scherer Péter alakítja a kollégáját – éjszaka meg várja ez a másfajta, izgalmas világ: bár a betegség némi halálfélelemmel is jár, alapjában véve, élvezi a kettős életet. Csak előbb-utóbb rá kell jönnie, hogy kettős életet élni nem egyszerű feladat, az éjszak lényeit nem tudja távol tartani a nappali világától… és kezdődnek a bonyodalmak, amiket már nem mesélnénk el…

Fontos számotokra Budapest hangsúlyos szerepeltetése a filmjeitekben?

Móray: Tudatosan törekszünk rá. Hiányérzet volt bennünk: milyen jó filmek készültek korábban a budapesti éjszakáról – a Városbújócska, a Ripacsok –, ma pedig elmúlik ez a korszak, és az utánunk jövők már nem fogják tudni, hogy milyen volt itt az élet. Sok filmünk egy kép köré épül; ez most az volt, hogy egy faszi megy a pesti éjszakában, fényekkel körülvéve.

Dési: Én nagyon elégedett leszek azzal, ha Az éjszakám a nappalod Budapest-filmként marad meg a nézőkben még úgy is, hogy a város csak háttér, a szereplőink sosem állnak meg, hogy rámutassanak valamire. Olyan helyeken forgattunk, amik vagy Gábornak, vagy nekem fontosak, amikhez emlékeink fűződnek. Én itt voltam óvodás, itt laktam gyerekként, Gábor ott sétáltatott kutyát, ott ismerkedett meg a feleségével kutyasétáltatás közben. És ez már fordítva is működik: külön élmény számomra a filmezésben, ahogyan telítődik a város forgatási emlékekkel.

Móray: Ha megengedsz egy vallomást, számomra az a legjobb a filmezésben, ahogyan a kedvenc helyek és rögeszmék, az ember életének fontos dolgai bele tudnak szövődni a filmbe, még ha ezt rajtam kívül nem is tudja senki. De nekem boldogító érzés, ha elhangzik egy bizonyos tér neve egy filmben, vagy látszik az a bolt, ami előtt mindig elmentem, amikor a feleségem várta a babánkat.

Dési: Igyekszünk nem beleesni abba a hibába, hogy csak minket érdeklő emlékeket idézgessünk. Mindezt azért engedhetjük meg magunkat, mert ezek a helyek nagyon sok ember számára idéznek fel élményeket.

Mindig jelen van a filmjeitekben valamiféle kettős élet; a hantázás, a tilosban vagy akár fantáziavilágban járó szereplők.

Móray: Ez nagyon érdekes, számomra ez nem volt eddig tudatos, pedig tulajdonképpen igaz.

Dési: Visszatérő témánk, hogy szavak hoznak létre világokat. Egy következő forgatókönyvünk is erről szól: valaki kitalál magának egy világot, és oda menekül az unalmas valóság elől. Mindkettőnk számára alapélmény, hogy akkor írtuk a forgatókönyveinket, amikor már letudtuk a napi életünket, az egyikünk átment a másikhoz, és éjszaka fogtunk neki az írásnak. Mi magunk is műveljük ezt a kettős életet.

Ezért lett az álmatlanság a fő témája Az éjszakám a nappalod-nak?

Móray: Ez egy jó helyzet arra, hogy a főhőst kilökjük az éjszakába. Az éjszaka egy más világ, más közeg – ezt mindenki megtapasztalja, aki nem tud aludni, vagy muszáj fennmaradnia. Már a szobádban is minden megváltozik, más lesz a dolgok optikája.

Dési: Miközben írtuk a forgatókönyvet, úgy gondoltunk ennek a pacáknak az álmatlanságára, mint Pókember szuperképességére: ő is szert tesz egy extra adottságra, megtanulja használni azt, és egyre jobban élvezi, hogy nappal és éjszaka is lehet élni.

Hatott rátok bármilyen film vagy rendező?

Móray: Kerülni akartuk, hogy utánérzést hozzunk létre.

Dési: Inkább csak kitalálunk egy történetet, és aztán ez keresi meg a maga stílusát, formavilágát, képeit.

Van olyan kézjegyetek, ami összeköti a filmjeiteket?

Dési: Érdekes lenne tudni, hogy a nézők szerint van-e ilyen. Vagy hogy egyáltalán felismernék-e, hogy ezeket a filmeket ugyanazok rendezték. Én nem tudok ilyet mondani, pedig lehetetlen, hogy ne legyen bennük valami közös, hiszen mégiscsak beletesszük magunkat minden filmünkbe.

Móray: Talán mindben van egy csavar, egy átbillenés, ami – mint egy kóanban – egy ponton megüti a nézőket.

Milyen nézőknek készült Az éjszakám a nappalod?

Dési: Most csak azt szeretnénk, hogy minél többen lássák, és elterjedjen, hogy érdemes megnézni, mert örömet, izgalmat okoz, vagy mert lehet rajta nevetni.

Móray: A marketing által belőtt célközönség egy külön kérdés, de én nem tudok elképzelni olyan rendezőt, aki ne azt akarná, hogy mindenki szeresse a filmjét.

Hány nézőre számítotok?

Dési: A mi dolgunk abban bízni, hogy ez a film elképesztően sok embernek fog tetszeni. Tudjuk persze, hogy a nézőszám millió, a filmen kívül álló dologtól is függ, és még a jó magyar filmeket is kevesen nézik meg. Remélem, ez lassanként megváltozik: ha egy magyar film sikert arat, azt a sikert nekünk is aratja.