KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/november
KRÓNIKA
• Durst György: Filmvilág alapítvány az első filmért

• Geréb Anna: Tbiliszi találkozás Szergej Paradzsanov
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A bonsai visszavág Velence
TITANIC
• Csejdy András: Tat a mélyben Titanic fesztivál
• Déri Zsolt: A jéghegy csúcsa Norvég hullám

• Földényi F. László: A lehetetlen prófétája Hullámtörés
• Rózsavölgyi Adél: Európa elrablása A bűn mélysége
• Mátyás Péter: Az ördög ifjúkora Ken Russell
• N. N.: Válogatott filmográfia Ken Russell
• Takács Ferenc: Valóság Filmstúdió A beatgeneráció
• Gazdag Gyula: Egy költő a Lower East Side-on
• Eörsi István: Egy költő a Lower East Side-on
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A túlélésről Az én kis nővérem
• Ardai Zoltán: Ingertréning Út a pokolba
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Baráti kör
• Hungler Tímea: Peacemaker
• Barotányi Zoltán: Kapcsolat
• Harmat György: Törjön ki a frász!
• Mockler János: Manhattanre leszáll az éj
• Turcsányi Sándor: Bean
• Bori Erzsébet: Fújhatjuk!
• Tamás Amaryllis: Tűz a mélyben
INTERNET
• Nyírő András: A fiúk a MIR-en
FILMZENE
• Fáy Miklós: Beledöglünk a szépségbe Pillangókisasszony
POSTA
• Dobos László: Sára Sándor Vád című filmjéről
• Szilágyi Ákos: A vád tanúja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lavina

Fekete Ibolya

A Pokoli torony után kicsit óvatosabban, de még bizakodva ültem be megnézni a katasztrófaműfaj újabb darabját, a Lavinát. Kár volt. Bizakodni is, megnézni is. A történet – ha lehet – még bárgyúbb, a színészek még rosszabbak, s ami a fő, az illúzió még kevesebb. Elismerem, van legalább három perc a filmben, amikor az ember elhiszi, hogy igazi monstre lavinát lát legördülni a hegyről (talán mert ezúttal igazi lavinát fényképeztek), és izgalmas a síbajnok versenyfutása a nyomába zúduló hóval. Ez nagyjából az összes látványosság, amire számítani lehet, innentől kezdve műhó és néhány diszkrét műtragédia következik – javarészük komikumba fullad.

Mindezt apróbb házassági bonyodalmak és a vétkes hanyagság lelkiismereti válságai fűszerezik. Csak a jóisten a megmondhatója, honnan gördül elő a taxi a rommá silányított és a betemetett halottaktól övezett téli luxus-üdülőhely bejáratához, hogy a bájos hősnőt tésztaképű szerelme búcsúpillantásától kísérve tovaröpítse.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7663