KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/november
KRÓNIKA
• Durst György: Filmvilág alapítvány az első filmért

• Geréb Anna: Tbiliszi találkozás Szergej Paradzsanov
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A bonsai visszavág Velence
TITANIC
• Csejdy András: Tat a mélyben Titanic fesztivál
• Déri Zsolt: A jéghegy csúcsa Norvég hullám

• Földényi F. László: A lehetetlen prófétája Hullámtörés
• Rózsavölgyi Adél: Európa elrablása A bűn mélysége
• Mátyás Péter: Az ördög ifjúkora Ken Russell
• N. N.: Válogatott filmográfia Ken Russell
• Takács Ferenc: Valóság Filmstúdió A beatgeneráció
• Gazdag Gyula: Egy költő a Lower East Side-on
• Eörsi István: Egy költő a Lower East Side-on
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A túlélésről Az én kis nővérem
• Ardai Zoltán: Ingertréning Út a pokolba
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Baráti kör
• Hungler Tímea: Peacemaker
• Barotányi Zoltán: Kapcsolat
• Harmat György: Törjön ki a frász!
• Mockler János: Manhattanre leszáll az éj
• Turcsányi Sándor: Bean
• Bori Erzsébet: Fújhatjuk!
• Tamás Amaryllis: Tűz a mélyben
INTERNET
• Nyírő András: A fiúk a MIR-en
FILMZENE
• Fáy Miklós: Beledöglünk a szépségbe Pillangókisasszony
POSTA
• Dobos László: Sára Sándor Vád című filmjéről
• Szilágyi Ákos: A vád tanúja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Robert Altman: McCabe és Mrs. Miller

Téli álom

Pápai Zsolt

Altman rendhagyó westernjének hőse kisstílű haszonleső, gyáva és tehetetlen szájhős.

 

Robert Altman nem sokkal azelőtt, hogy a papírmasé-díszletek és kirakatkonfliktusok között játszódó Buffalo Bill és az indiánok című anti-westernjével a maga részéről megadta a kegyelemlövést Hollywood legnagyobb múltú és rangú műfajának, elkészített egy másik, realisztikusabb tónusú vadnyugat-parafrázist is. A hagyományos zsánerekkel mindig is kedvtelve játszadozó rendező közvetlenül első igazi nagy dobása, a M.A.S.H. mozibemutatója – és sikerének realizálódása – előtt kezdett hozzá a többek által egyik legjobb munkájaként aposztrofált McCabe és Mrs. Millerhez.

Altmannak az ötvenes évekbeli pályakezdése után bő másfél évtizedet kellett várnia arra, hogy ironikus műfajjátékaira a szélesebb közönség is vevő legyen, igaz, még a karrierje hetvenes évekbeli hirtelen beizzását követő időszakban is érték kudarcok. A műfaji dekonstrukció nagypapája nem egyszer rosszul térképezte fel a közönség ízlését és tűréshatárát, ezért gyakran sikerültebb művei is évekig parkolópályára szorultak. A McCabe és Mrs. Millernek ugyan mára stabil helye lett a kánonban, a maga korában azonban ellentmondásos volt a fogadtatása. A nagyközönség érdektelenségének megvolt az oka, Altman ugyanis alaposan újraírta a műfaji sztenderdeket, emellett a hangsávon végzett kísérleteivel is kihívta maga ellen a kényelmesebb nézők ellenérzéseit.

Egy frissen alapított kisvárosban a bordélynegyed felhúzását végző John McCabe bizniszét nem nézik jó szemmel a környéken befektetésekre vadászó nagyhatalmú vállalatok prominensei, ezért lelépési összeget ajánlanak fel hősünknek, aki azonban visszautasítja azt – látható, a sztori nagy meglepetésekkel nem szolgál, voltaképpen egy a néhány klasszikus westernrecept közül, a hagyományos történetet azonban korántsem hagyományos tálalásban mutatja be a rendező. Már az is meglepő, hogy a cselekmény helyszínét délnyugatról északra, a prériről hatalmas hegyek övezte alternatív miliőbe telepíti, leginkább nagyratörő és leglátványosabb vállalkozása azonban a klasszikus hőstípus deheroizálása. A mese centrumában álló McCabe – bár kezdetben nem így látszik – jószerivel mindenben ellentéte a westernek hősfiguráinak. Érdekközpontú és kisstílű haszonleső, gyáva és tehetetlen szájhős, akinek ugyan semmi sem drága, ha nem sejt veszélyt, de riadtan menekül a tényleges konfrontációk elől, aki – ha már nagyon muszáj – lesből céloz, de így is csak véletlenül talál, és aki még a belé szerelmes kurvát sem képes megtartani.

A McCabe és Mrs. Miller nem csupán a legfontosabb műfaji jegyek dekonstruálása miatt figyelemre méltó darab, hanem a rendhagyó operatőri és hangmérnöki munka miatt is. Zsigmond Vilmos rendkívüli plaszticitású kompozíciók sorát bűvöli vászonra, melyek olyan jelentős direktorokat inspiráltak a későbbiekben, mint Stanley Kubrick (aki a Barry Lyndonhoz merített ihletet Altman filmjéből) vagy John Boorman (aki a Gyilkos túrában már Zsigmondra támaszkodott). A számos mívesen kivitelezett jelenet közül is kiemelkedik a húszperces zárlat, a lassan szállingózó hóban lefolyó leszámolás-szekvencia, amelyben Altman álomszép képek kíséretében küldi nyugovóra hőseit és az egész westernműfajt.

A fényképezés mellett revelatív a hang használata is. Altmant már pályája elejétől intenzíven foglalkoztatta a filmi kifejezésmód valamennyi területe, és a hetvenes évek elejétől mind többet kísérletezett a hangsávval. Ez irányú ténykedése az évtized derekán a forradalmian új technikát alkalmazó Nashville-ben jutott a csúcsra (a filmben nyolc sávra rögzítették a hangot, így a keveréskor a háttérben folyó beszélgetéseket is érthetővé tudták tenni, miközben megmaradt az eredeti kakofón hangzás), de a hangsáv manipulációját már a McCabe és Mrs. Millerben elkezdte: dialógusok, zajok és zörejek soha korábban nem szólaltak meg hollywoodi filmben oly realisztikusan, mint itt. Számos oka van tehát annak, hogy a rendező és David Forster producer hol érdekesebb, hol lapos audiokommentárja, egy kurta korabeli werk és egy előzetes kíséretében kiadott McCabe és Mrs. Miller magyarországi ősbemutatója még három évtizeddel a film megszületése után is fontos esemény legyen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/11 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2170