KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pókember 3.

Herpai Gergely

Spider-Man 3. – amerikai, 2007. Rendezte: Sam Raimi. Írta: Alvin Sargent, Ivan és Sam Raimi. Kép: Bill Pope. Zene: Christopher Young. Szereplők: Tobey Maguire (Peter), Kirsten Dunst (Mary Jane), James Franco (Harry), Thomas Haden Church (Marko), Bryce Dallas Howard (Gwen), Topher Grace (Eddie). Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 140 perc.

 

Nem szerencsés, ha valaki úgy rendezi egy trilógia harmadik részét, hogy fejben már azon gondolkozik: otthagyja a sorozatot, és teljesen másba fog. Sam Raimi bejelentette, hogy több Pókember filmet nem rendez, és következő projectje a Hobbit. Talán épp amiatt lett ez a film szánalmasan gyenge, mert maga a rendező is rettenetesen unta saját munkáját.

A legkiábrándítóbb talán a „super villain” figurák kidolgozása. A szuperhős-filmek alaptézise, hogy nem csak maga a főszereplő karakter fontos, hanem legalább annyira releváns, hogy ki és hogyan játssza legfőbb ellenségének szerepét; az első két Spider-Mannél pedig a negatív főszereplők (William Dafoe, Alfred Molina) tökéletesek is voltak. Ezúttal viszont van nekünk egy Thomas Haden Church-ünk, aki a Homokember szerepében folyamatosan bánatos spániel-képpel kér bocsánatot, hogy ő csak a lánya betegsége miatt rosszalkodik, mert „kell a pénz”.

Aztán ott van Venom, az eredeti képregény egyik legeredetibb figurája, akinek civil szerepét itt a tini lányok szívet megmelengető Topher Grace játssza el. Sajnos túl sok Topher Grace-t kapunk a pénzünkért, Venomból pedig alig láthatunk valamit… Harry Osborn, az eredeti Green Goblin fia is jóval gyengébb, mint a William Dafoe-féle, de erről igazából már nem szegény James Franco tehet, csak az ostoba forgatókönyv, amely hol amnéziás vidám milliomos srácot, hol jóból rossz, majd rosszból jófiúvá váló Goblin Juniort gyárt belőle.

Azonban a három elbaltázott főgonosz semmi ahhoz a tengernyi giccshez képest, amiben a nézőnek meg kell fürödnie, hogy az egyébként elég fantáziátlan akciójeleneteket megnézhesse. Van itt minden: a brazil szappanoperákat is alulmúló románc Spidey és barátnője, M. J., illetve a Parkberben csalódott hölgyemény és Harry Osborn között, de nem kímélnek minket May néni tanácsaitól és M. J. sikertelen színésznői karrierjének bemutatásától sem…

Raiminek bizony az eszébe kellett volna vésnie az első rész szlogenjét: „a nagy hatalom nagy felelősséggel jár”. A Spider-Man filmek rendezői széke egyszerre óriási hatalom és felelősség, Raimi viszont mindkettőt eljátszotta.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9028