KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

John Halas (1912–1995)

A naturfilm véget ér

Macskássy Kati

Akkor látta meg a napvilágot, mikor Emil Cohl Franciaországban, majd Winsor McCay, Put Sullivan és Max Fleischer Amerikában elkészítette a filmtörténet első animációsfilmjeit, és akkor halt meg, mikor az animációs film aranykora véget ért.

John Halas élete időben és térben egybeesik az ANIMÁCIÓ történetével – mindig és mindenütt ott volt, ahol az animációban valami történt. Szellemileg és technikailag is eljutott a műfaj nyújtotta lehetőségek csúcsáig: az ötvenes években elkészítette Orwell Állatfarmjának animációs filmváltozatát, majd a hetvenes években Kass Jánossal együtt ő rendezte meg a világ első computer animációsfilmjét, a Dilemmát.

Valamikor a húszas évek elején, két lelkes teenager, Halász János és Macskássy Gyula egy konyhai hokkedliből átalakított trükkasztalon elkezdett animációs filmeket készíteni. Rövidesen kisebb-nagyobb cégektől kaptak megrendeléseket, és ekkor születtek azok a ma már filmtörténeti jelentőségű reklámfilmek, melyeket nemcsak a Magyar Filmintézet, hanem többek között például a híres kanadai National Filmboard is gyűjteményének értékes darabjainak tekint.

Halász a harmincas években elment Magyarországról, rövid ideig Párizsban tartózkodott, mielőtt 1936-ban végérvényesen Londonban telepedett le. Ott találkozott Joy Batchelorral, aki akkor animátorként és divattervezőként dolgozott. Összeházasodtak és létrehoztak egy kis stúdiót „Halas and Batchelor” néven. Ebben az ideálisnak tűnő művészpárosban John volt az üzletember, a zseniális szervező, a „Jószimatú” producer, Joy pedig az érzékeny művész, aki a „lelket” adta a filmekbe.

A negyvenes évek Londonjában háborús propagandafilmekre volt szükség, és a Central Office of Information szerződést kötött a stúdióval 70 film elkészítésére. Más kormányzati körökből is érkeztek megrendelések, így a stúdió rohamosan fejlődött és Anglia legnagyobb animációs filmvállalatává nőtte ki magát, és ezt a rangját megtartotta egészen a nyolcvanas évek végéig. Ebből a stúdióból több mint 2400 film került ki, kis és nagy játékfilmek, tévésorozatok, kereskedelmi és politikai reklámfilmek, oktató és kísérleti filmek. Ezek a filmek több száz díjat nyertek a világ különböző fesztiváljain.

Halas igazi ereje rendkívüli szervezőképességében rejlett. Kifogyhatatlan energia lobogott benne, a világot járta producerként és a halála előtti pár hónapot leszámítva a végsőkig filmprojekteken dolgozott. Mint az ASIFA (Nemzetközi Animációs Szervezet) alapítója és sok évig elnöke, az egész világon az animáció fejlesztésének áldozta magát. A jövőt Kínában látta, sokat járt oda az utóbbi években, szervezett és előadásokat tartott, gyönyörű hampsteadi házában egy kínai nyelvet oktató filmsorozatot készített.

Johnnak egyébként még 82 éves korában is 100 filmterve volt, amit feltétlenül meg szeretett volna valósítani. Rendíthetetlen optimizmussal hitt a világszerte válságban lévő animációs film megújulásában és jövőjében. Pedig az európai tévé-csatornákat is elárasztó, olcsón előállított, lélekromboló és fantáziátlan távol-keleti rajzfilmeket nézve joggal hihetjük, hogy az igazi animációs film nagy korszaka véget ért. Szánalmasan szomorúak azok a napjainkban készült rajzfilmek is, amelyek még mindig nem tudtak túllépni a maga korában tökéletesre fejlesztett Disney-stíluson. Mivel e filmek animálása soha nem éri el a fél évszázad előttit, szegényesnek és provinciálisnak hatnak. Ez az út követése ma biztos zsákutca.

John Halas azt mondta: „az animációs film ott kezdődik, ahol a natúrfilm véget ér”. Nem biztos, hogy ez még ma is érvényes. Spielberg vagy Lucas filmjeit nézve úgy gondolom, hogy az új filmkészítési technikák, az elektronikus képfelvitel újabb és újabb csodatrükkjei kielégítik a legmerészebb filmes fantáziát is. Hajdan trükkfilmnek nevezték az animációs filmet, de ma már nincs az a filmtrükk, amit ne tudnának előállítani a szuper technikával felszerelt „special effect” stúdiók. A filozofikus mondanivalójú szociális érzékenységű, magasszintű grafikával készült közép-európai, benne a magyar animációs film – mely a hatvanas-hetvenes években élte virágkorát – ma haldoklik. Hogy ismét feltámadjon a magyar animációs film, természetesen több pénz kellene, de legalább annyira fontos lenne egy John Halashoz hasonló producer, aki megszállottan hisz az animációban, de emellett elég „dörzsölt” is ahhoz, hogy megszerezze a pénzt, aki fáradhatatlanul járja a világot, aki nem ismer megalkuvást, hogy egy jónak ítélt filmprojekthez megtalálja a finanszírozó partnert, mindig megérzi, hogy mikor miben kell váltani, aki felkutatja a fiatal tehetségeket, és lehetőséget ad nekik. Aki mindig „invesztál” olyan hosszú távú befektetésbe is, mint a kutatás vagy az oktatás…

Halász János apám első munkatársa és haláláig jó barátja volt, engem „nevelt lányának” fogadott, Londonban élő gyerekei jóbarátaim. Januárban együtt búcsúztunk el Tőle a hampsteadi kórházban…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/05 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=864