KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szökés a halál elől

Schubert Gusztáv

 

Florence Nat ügyvédnő, e mű főhőse, a halálbüntetés eltörlésének híve. Midőn egy-egy vádlottat megment a halálos ítélettől (nem a felelősségre-vonástól), a feldühödött, bosszúvágyó tömeg kishíján meglincseli. Nálunk sem várná kellemesebb fogadtatás: az effajta magatartás közvéleményünk szemében (s ebben a tömegtájékoztatási eszközeink csak megerősítik) szinte bűnpártolásnak minősül. Az ügyvédnőről szóló, nézeteit propagáló film azonban akár közönségsiker is lehet. Ennek a lehetséges közönségsikernek a magyarázata az, hogy a rendező a törvény szentesítette emberölés barbár s végső soron önveszélyes, társadalomellenes voltát egy olyan példával próbálja bizonyítani, melyből ez az állítás nem vezethető le. A guillotine elől menekülő, ártatlansága tanúját (a valódi bűnöst) hajszoló s végül megtaláló elítélt kálváriája ugyanis nem a halálbüntetés elve, csupán eme elv hibás alkalmazása, a Justizmord ellen mozgósíthat... illetve mozgósíthatna, ha a bántóan affektált (Girardot), unottan rutinos (Brasseur), fakó (Perrin) színészi alakítások nem lohasztanák le eleve a vásznon megelevenedő sorsok iránti érdeklődésünket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6712