KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Karla házasságai

Kapecz Zsuzsa

 

Egy bizonyos kor után –- állítólag – férjhez kell menni. Ez különösen ajánlatos, ha a feleségjelölt nem ragaszkodik túlságosan a családjához. Karla férjhez is megy, jó messzire a szülői háztól, vidékre. Házassága sikerül, kedvére való munkahelyet talál, nemsokára keresztelőre készülhet az ifjú pár – - minden rózsásnak tetszik. A gyerek születése napján azonban az apa szívrohamot kap, és Karla egyszerre lesz anya és özvegy. Pár év elteltével újra kimondja a „boldogító” igent, ezúttal egy kétszeresen elvált templomi orgonista oldalán. Ez a házasság azonban csak civakodásokat hoz, az időközben munkásnőből énekesnővé  átnevelt Karla éppannyira nem felel meg a férje által elképzelt „katolikus hit-ves”-ideálnak, mint amennyire az orgonista a „rendes férj”-sémának. Karla végül visszatér a vidéki házba, az üzembe, azaz: emlékeihez. Ezek után eltöprenghetünk: mi is a nagybetűs mondanivaló? Első megközelítésre talán az, hogy egy bohém művész nem pótolhat egy tisztes családapát, és hogy nem muszáj énekelnie annak, aki nem akar. Persze, lehetséges, hogy vígjátékot láttunk, hiszen az alkotók folyamatos erőfeszítéseket tesznek a képi humor megteremtéséért, és ez esetben esetleg másfajta megközelítést kell választanunk. A film végül is annyit mond a néző számára, hogy ha egy nő nem tud szakítani első férje emlékével, ne házasodjon még egyszer. így is van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/03 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6651