KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vaskos tréfa

Upor László

 

A film főhőse (Alberto Sordi) amolyan nagy tréfamester. Befolyásos márki ő – a pápai titkos tanács tagja –, aki magas rangja ellenére (de annak védelme alatt) vígan űz gúnyt mindenből és mindenkiből. Tréfái hol szellemesek, hol ízetlenebbek, közönségesek, vagy épp vérlázítóak; s a koldustól a pápáig mindenkire veszélyes hősünk féktelen humora.

Minden csínyek betetőzéseként elvitet, s a maga helyébe ültet egy szénhordót – véletlen lelt hasonmását. Ennek a nem túl eredeti (és meglehetősen erőtlenül kidolgozott) dramaturgiai ötletnek köszönhetően Sordi kettős szerepben tündökölhet. Csakhogy mindez kevésnek bizonyul. Monicelli filmje nem gyalázatosan rossz, nem csapnivaló, csak éppen nincs sok értelme megnézni. Van benne egy kevés politika (a Napóleon megszállta Rómában játszódik a történet); felvillannak barátságok, szerelmek; de mindez soha nem eléggé fontosan, nem eléggé hitelesen, nem eléggé érdekesen. A legnagyobb baj azonban az, hogy az egész film – bár láthatóan annak szánták – nem elég mulatságos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5858