KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Cinema Paradisò

Koltai Ágnes

 

Mesterem: Fellini – mondhatná az elsőfilmes Giuseppe Tornatore, aki a finoman melankolikus Amarcordot idézi meg debütáns munkájában. A kisvárosi Olaszország, annak is reménytelenül hétköznapi fertálya, Szicília a film főszereplője. A történet az olasz neorealizmus születésekor játszódik, s ugyan mi más lehetne a korai és kései Fellinit vegyítő film kitüntetett hőse, ha nem a mozi? A mozi a végetérhetetlen csodák, az igaz könnyek és a jóleső kacajok biztonságos otthona, s a rozzant helyi busz mellett a világgal való kapcsolat eszköze. A mozi mindenki vágya és álma. A vágyak paradicsoma.

Cinema Paradisò – a főtéren álló mozi ígéretes és sejtelmes neve; itt történnek a legfontosabb események, s ha a mozi a világ közepe, természetesen a film a legfontosabb élménye és emléke az embereknek. Minden szörnyűsége és tragédiája ellenére ez volt a legszebb világ, sugallja Giuseppe Tornatore, mert a mozi és az öröm, a mozi és a teljesség oly természetesen fonódott össze.

Igazi nosztalgia-film a Cinema Paradisò, érzelmes vallomás a moziról, a művészet korlátlan lehetőségeiről és azokról az emberekről, akiket a romantikus történetek és a vígjátékok jobbá, nemesebbé tettek. Az elmúlás szomorúságával és a csalóka remények túlcsorduló bánatával tekint vissza a mozi paradicsomi állapotára a rendező. Talán igaza van: ez olyan szép világ volt, hogy nem is lehet igaz. Meglehet, épp ezért kapta meg a legjobb külföldi filmnek járó Oscart.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/05 60--61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4349