KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elveszve Párizsban

Barkóczi Janka

Fiona, a kanadai könyvtáros kisasszony, két komolyabb hófúvás között állandóan arról fantáziál, hogy a hideg északról egyszer majd a romantikus Párizsba költözik. Egy szép napon levelet kap rég nem látott nagynénjétől, aki a francia fővárosba hívja, hogy idős napjaira segítőként legyen mellette. Fiona előveszi kopott-piros csővázas hátizsákját, tétovázás nélkül kapkodja össze holmiját, egy szempillantás múlva pedig a párizsi metró labirintusában bolyong. Mire sok különös kaland után végre megtalálja a rá váró Martha nénit, már megismerkedett Dommal, a bájosan kelekótya hajléktalannal, bejárta az összes fontosabb helyi turisztikai célpontot, és francia szókincse is bővült némileg. A bohém trió innentől együtt folytatja útját, amíg lehet, Kanada viszont jó időre elfeledkezhet a könyvtáros nők nyakigláb gyöngyéről.

Az Amélie és Jacques Tati örökségéből inspirálódó laza komédia az előbbinél kevésbé kifinomultan, az utóbbinál jóval szegényesebben oldja meg a néző szórakoztatását. Vibráló színei, széles gesztusai az alkotók sajátos kézjegyének számítanak, bohózati megoldásai a sitcomok világát idézi. A rendezőpáros, Fiona Gordon és Dominique Abel, egyben írói és főszereplői is a mesének, akárcsak néhány évvel korábbi, de stílusukban nagyon hasonló A tündér és Rumba című közös filmjeiknek. Fiona és Dom, a bolondos duó fiesztája lassan már sorozattá terebélyesedik, melynek legutóbbi darabjában a nyugdíjas néni szerepében a csodálatos Emanuelle Riva és egy villanásnyi időre magát Pierre Richard is megjelenik. A két sztár jutalomjátéka a film egyik legkedvesebb része, még több talán még jobb lett volna belőle. Az Elveszve Párizsban ugyan Riva és Richard közreműködésével együtt is messze van attól, hogy minden idők legjobb romkomja legyen, de legalább nincs túlgondolva és biztosan örömből készült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13196