KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Apám nevében

Schubert Gusztáv

A sok vérfagylaló horror között igazi vérlázító mozi az idei berlini filmfesztivál nagydíjas filmje. Justizmord: e randa szakkifejezésnél már csak jelentése – bírói műhiba, ártatlan vádlott elítéltetése – undokabb. Az igazságügy áldozata ezúttal egy fiatal északír munkanélküli (Daniel Day-Lewis), aki balszerencséjére a Guilford Pub közelében cselleng, amikor azt az IRA terroristák vendégeivel együtt levegőbe repítik. Bizonyíték ugyan nincs ellene, de hát nem elegendő, hogy Gerry Conlon egy rohadt répafejű ír, és éppen arra járt? A legendásan korrekt brit rendőröknek és bíráknak bizony elég. Előítéleteiknek jobban hisznek, mint a vádlott ártatlanságát bizonyító alibinek. Eltüntetik. A szerencsétlen Gerry-vel együtt, akit harminc évre hűvösre tesznek. És – ha már per, legyen kövér – jó pár évre mellézárják szintúgy ártatlan apját, nagynénjét, unokahúgát, barátját. Hetedíziglen az egész „összeesküvő” ír pereputtyot. Még ma is (ott) élnek, ha meg nem haltak, mint Gerry apja. Csakhát a kelták konok, szívós népek – az angol gyepet négyszáz éve nyírják, hétszáz éve az íreket – Gerry egy fortélyos és becsületes angol ügyvédnő (Emma Thompson) segítségével, tizenöt ártatlanul elszenvedett börtönév után végre kiszadul. Hepiend? Ha csak mozi volna, így gondolnám. De Gerry Conlon története megtörtént eset. Amolyan csendes kis századvégi Dreyfus-ügy. Oda se figyeltünk rá 1974-ben. Bármikor megtörténhet újra, ahogy az IRA is serényen robbangat azóta is. Bőven vannak még répafejű írek, és fattyú angolok. Justizmord és plasztikbomba megunhatatlan kedvtelések... meg nem szabadíthat tőle semmiféle felmentő ítélet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1128