KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kisapák és nagyapák

Vanicsek Péter

A film főszereplője egy család, Lukovék. Egy nő és három férfi: nagyapa, apa, unoka. Így vagy úgy mindannyian hátrányos helyzetűek. A legifjabb és legidősebb generáció képviselői, a kamasz unoka és a nagyapa azért, mert nekik még/már nem szabad megtenniük bizonyos dolgokat. Az apa személyiségét az önmagával való azonosulás tartós zavarai jellemzik: volt már apja fia, gyermeke apja, de sohasem volt még önmaga. A feleség helyzetét akár meg se említsük.

Miközben peregnek a könnyes és vidám, de leginkább közömbös percek, a rendező olyan gátlástalanul elegyít különböző filmes elemeket, stílusokat, akárha kezdő pincérként uborkasalátát szolgálna fel a képviselőfánkhoz. Mire a nagyapa a film végén a szerelem révébe ér, mi nézők rádöbbenünk: semmi olyat nem tudtunk meg Lukovékról, amit első pillantásra ne sejtettünk volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6463