KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Békés ég

Tamás Amaryllis

 

A szovjet légelhárításról készült film az „ésszerű nukleáris politikáért” gondolat propagandája is lehetne, de nemcsak szemléletében nem újszerű, hanem a légelhárítók, a háborús döntéshozók munkájának alátámasztásául sem szolgálhat. Laposan banális, holott a csernobili időszámítás táján lehetne merészebb, őszintébb. A háborús fenyegetettségről infantilisan fecsegni, azt felületesen érinteni, felelőtlenül álkomolykodni – ijesztő ízléstelenség.

Napilapunkban olvasom, hogy bár a béke is történelem, történelemtanításunkban is háborúcentrikusak vagyunk. S én ugyan nem képzelem magam a nézőtéren „a békére vágyó jó embernek”, de azon naivak közé tartozom, akik a túlélés egyetlen alternatívájának a világbéke megegyezéses fenntartását hiszik. A tények ugyanis riasztóbbak a filmen felvetetteknél: a Trident rakéta hatóereje nyolc második világháborút képes produkálni: az akkor felhasznált három megaton-nányi robbanóanyag csak hatezred része a világon ma felhalmozott nukleáris készlet robbanóerejének... Ha ezeket a valóságos tényeket, illetve az ezzel kapcsolatos bonyolult, sokrétű összefüggéseket nem fejezi ki árnyaltan a film, ha a főkonstruktőr figurájában nem találom kortársam gondolatvilágát, ha a tudós megszállottságot merevség és üresség, fásultság és felesleges hősködés pótolja, akkor hiába várom, hogy megismerem akár egy különös környezet teljességét, akár egy számomra ismeretlen világ hétköznapiságát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5590