KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kobra

Faragó Zsuzsa

Íme, itt van korunk hőse: a zsaru.

Nem azonos a klasszikus krimik bölcs nyomozójával. Annál inkább a Vadnyugat magányos hősével, a kemény és hallgatag férfival, aki a törvényen kívül helyezkedik, ám egy magasabb erkölcs nevében cselekszik. Egyszóval: jobban hasonlít ellenfeléhez, a bűnözőhöz, mint mindenkori Főnökéhez, a rendőrhivatalnokhoz, akivel természetesen mindenkor összeütközésbe is kerül. A zsaru győzelmének titka éppen a hasonlóságában rejlik, a fizikai és modorbeli hasonlóságban, és ami ennél lényegesebb, a bűnözői harcmodorban. Ezért lengi körül figuráját az önbíráskodás nyugtalanító szelleme, a csődöt mondott rendőri és jogi gépezet fölébe és elébe helyezett önbíráskodásé. S ami meglepő: mi, nézők a legteljesebb egyetértéssel drukkoljuk végig a zsaru Igazságért folytatott „törvénytelen” harcát.

Ez tesz figyelemre méltóvá néhány nálunk mostanában bemutatott filmet: A zsaru szavát, a Trükkös halált, a 48 órát, az Élni és meghalni Los Angelesbent, a Beverly Hills-i zsarut, ennek a mára önálló filmtípussá kristályosult sorozatnak néhány kiváló darabját.

A Sylvester Stallone forgatókönyvéből készült, általa játszott és fényképezésében a videoklip minden eredményét felmutató Kobra nyugodt és ügyes profizmussal tölti ki ennek az új filmsémának, a zsarufilmnek kereteit. Szűkszavú és vad, mint maga Stallone (illetve az általa kitalált és filmről filmre vándorló figura).

A nyugodt profizmus meglehetősen ijesztő világot tár elénk. Egy olyan világot, melyben bárki bármikor meghalhat, s ami a lényeg: minden ok nélkül. Az irracionális félelem sötét árnyként borul a szórakoztatóipar eme új kasszasikerére. S bár a főhős most fölényesen győzött – keserű íz marad a szánkban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/01 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5124