KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

1895–1995

A mozgás hogyan látszik?

Székely Bertalan

Legegyszerűbb példa arra nézve, hogy hogyan látunk, egy világos pont volna, amely a reczehártya valamely pontjára a lencse által vettetve azt megvilágítja. A reczehártya minden látóidegvégek elszélesedése, ennek egy pontja ha megvilágíttatott, vagy egy látóidegvég izgásba hozatott, ezen izgás tovább vetítve az agyba előállítja a világított pont észleletit (Wahrnehmung): e szerint a csillagot úgy látjuk, mint egy világos pontot. Ha egy világos pont szemünk előtt mozog és gyorsan mozog, akkor egy perczenetben ugyancsak egy pontja leend a reczehártyának izgatva, de ezen izgatott pontok helyei gyorsan fognak változni, mind más idegszálvégek izgattatván egymás után. Egy látási benyomás körülbelül egy secunda 1/8-áig tart – így tehát ennek észlelése még tart, midőn már a másik észlelet érkezik, s innen van, hogy gyors pont-mozgás vonal látszatot hoz elő (p. o. égő gyufavég gyors mozgatása, villámlás vonalnak látszanak, ámbár mindegyik egy-egy szikra.)

Íly mozgást úgy utánzunk, hogy a tárgyat egyidejűleg sok helyen láttatjuk – miután azt, ha igazán mozogna, sok helyen is látnók egyidejűleg. Így a villámcsapást vonallal jelezzük és nem ponttal – mi egy csillag hatását tenné. Egy gyorsan mozgó vonal bizonytalan szélűnek látszik (p. o. forgó kerék küllői).

Ez esetben a mozgás constans – ugyanannyi időben ugyanannyi helyváltozáson keresztülmenő... Minden műtermék szellemünket képzelgő tehetségünket tevékenységbe jőni engedi, hogy abból, amit lát, továbbkövetkeztessen. Ez a phantasia természete – hosszadon egy tárgynál ez nem állhat meg, nem maradhat. A művésznek tudnia kell a néző phantásiáját oly módon mederbe szorítani, melyben az csakis a művész által kívánt czél felé haladhasson, és el ne ágazzék – ne bolyongjon.

A mozgás rajzolásához szükséges, hogy a tárgy mozgási képességgel bírásának a helyes rajz által elég legyen téve, mert ha emberi vagy állati alakot úgy rajzolunk, mintha az fából, felhőt mintha az kőből volna, akkor a kiindulás már nem lehetséges, a phantásia nem is következtet tovább, az előföltételt nem hívén el, nem fogadhatván el.

Továbbá jelezendő a mozgásnál annak oka. Minden állás – ha még oly excentrikus is – merevnek fog látszani, ha az állapotokból megmagyarázható czél és ésszerűségre az nem bazírozható, vagy közönséges emberi képzelet és érzésmódból nem levezethető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/06 28. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=487