KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anya

Pápai Zsolt

 

A forradalomban Nagy Imre közeli munkatársaként jelentős szerepet játszott, 1958-ban kivégzett Gimes Miklós egyetlen fia két évvel ezelőtt filmbe kezdett az édesanyjáról, azzal a céllal, hogy közvetve a történelmet fogja vallatóra. Noha ifjabb Gimes Miklós alig ismerte a mozgókép médiumát elhatározása megszületésekor – első dokumentumfilmjét 1997-ben készítette –, izgalmas művet forgatott, olyan filmet, amely nem elsősorban témájának exkluzivitása, hanem személyessége és hangvételének őszintesége miatt érdemes a figyelemre.

Gimes 1950-ben született Budapesten. Édesanyjával apja szigorú felszólítására hagyta el az országot 1956 végén, és csak 33 évvel később, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésekor lépett ismét hazai földre. A jelenleg is Zürichben élő rendező Magyarországhoz és a magyar történelemhez fűződő speciális és ellentmondásos viszonya – mély személyes érintettsége, illetve kívülállása – lehetőséget kínált számára a mások által már annyiszor leírt történelmi események részlegesen újszerű megközelítésére.

Ugyanakkor nem az volt Gimes fő célja, hogy a forradalomról forgasson filmet, vagy édesapjáról készítsen portrét, hanem az, hogy édesanyja, e ritka erős és ritka érzékeny, túl a nyolcvanon is rendkívüli szellemi frissességű asszony kezdetben napsugaras, később tragédiákba futó életútjának tükrében a történelem önmozgásáról tudósítson. Gimes Lucy kronologikus rendben elősorolt és általa folyamatosan kommentált élettényei szolgálnak a film vezérfonalául, de a rendező a család legközelebbi rokonait és barátait is meginterjúvolja. A film – néha naivitásig vitt – személyességének záloga, hogy társszereplőkként kizárólag ők szólalnak meg, egykori politikusok vagy a történelmi események más tanúi nem tűnnek fel. Végeredményben sajátos tónusú történelmi portrédoku született, legnagyobb erénye, hogy a rendező megtalálta a személyes sorsba kódolt univerzális üzenetet: a történelem mindig ellentmondásos – addig jó, amíg az –, de épp e látszólag rideg tény elfogadása vihet minket közelebb a megértéséhez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2018