KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az éjszakai utazók

Gervai András

 

Ugo Tognazzi rendezését tudományos-fantasztikus filmként hirdetik, valójában azonban a melodramatikus mesében nem sok szerep jut a tudománynak, még kevesebb a fantáziának; az alkotók tegnapi és mai gondjaikat helyezték át a második ezredforduló idejére. A konkrét téma, a probléma nagyon is aktuális, hiszen az öregek helyzetének megnyugtató, humánus rendezése napjainkban többé-kevésbé  mindenütt megoldatlan-megoldandó feladat.

Az éjszakai utazók arról szól, hogy a nem is olyan távoli jövőben (Olaszországban?) a 49 éven felülieknek, az „öregeknek” át kell engedniük minden pozíciójukat, elhagyniuk lakásukat, s egy tengerparti luxus „menhelyre” költözniük. De ez is csak átmeneti állomás, mert a gyakorta megrendezendő, kötelező kártya-partik, licitek segítségével a veszteseket, vagyis lassanként mindegyiküket behajózzák a végső úticél, a megsemmisítés felé.

Tognazzi rendezőként – pedig nem elsőfilmes – láthatóan küszködik anyagával, bár mentségére legyen mondva, hogy a megíratlan forgatókönyvbe életet lehelni, a megíratlan szerepeket eljátszatni nem is igen lehetett. (A Film egyébként Umberto Simonettának a közeljövőben magyarul is megjelenő, azonos című regénye alapján készült.) A nézőben nem ébreszt semmilyen gondolatot, hacsak az „öregeket megölik, ugye?” szívszaggató, elrajzolt erkölcsi példázatát nem tekintjük annak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6737