KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nagy durranás 2.

Tamás Amaryllis

Fergeteges bohózat Szaddam Huszein és az amerikai szabadítók elemi ösztöntől vezérelt állatfarmjáról, Chaplin Diktátora új, korszerűbb köntösben. Csak ezúttal az olajkútöngyújtót csattogtató, falafelt falatozó, horogkeresztes pizsamában pompázó Vezér mellett kiemelt szemléletességgel ábrázoltatik a konform engedelmesség megtestesítője: a húsdarálóba hősies elszántsággal masírozó rambók tömege is. Nem a múlt, hanem a történelmi jelen panoptikumában járunk. Az éppen aktuális – fasizmus gyűjtőfogalom alatt rendszerezhető – elhallgatások, önigazolások, torzítások vastag burkát bontogatjuk, hangos bruhaházással. Gyilkos-cinikus öniróniával trónfosztatik az ész. Az omnipotens Atya – a hatalom szezámkapujában – az előítéletes kultúra hagyományos szimbóluma. A középszerűség bársonyszékbe kapaszkodó géniuszai itt sertepertélnek köreinkben. A „tömegember” legtisztább megtestesülési formáját fedezni fel bennük: a banális Gonoszt (a zsarnoki férjet, a hatalommániás apát, a basáskodó főnököt, a hipnotizőr szektavezért, a keménykezű államférfit). Gyászra való képtelenségünk, hárításaink – jelenkori realitások. Ahogy cinkos vigyorgásunk is az, legyen szó (vagy kép) a hatalmi tébolyodottság emocionális pestiséről, a trambulinról Rambójára vetődő Ramada kisasszony szerelmi vehemenciájáról, bodybuildingező, szteppelő szerzetesekről, a szolgálati kocsiban szoftpornó-stúdiót működtető sofőrről. Csak a fáradhatatlan ötletsziporkák parádéja múltán dereng föl: a pösze Szaddam és alteregói fájdalmasan igaz gegek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=646