KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fehér sárkány

Marton László Távolodó

 

Ha „a gyermek a felnőtt apja” – egy jól sikerült gyerekfilm a felnőttet is könnyűszerrel hatalmába kerítheti. A fehér sárkány rendezői, Janusz Morgenstern és Jerzy Domaradzki, láthatóan nem bíztak ebben a lelki rokonságban, két filmet gyúrtak egybe, egyet a gyerekeknek, mesebeli bonyodalmakkal, egy másikat pedig a felnőtteknek evilági konfliktusokkal. Így kerülhetett Jim Martin amerikai környezetvédő egy képzeletbeli ország elvarázsolt erdejébe, ahol is egy fehér sárkány őrzi az örök fiatalság elixírjét. Míg a kisfiú mesebeli kalandokba keveredik, addig az apa nem kevésbé kalandos körülmények között próbálja megóvni a természetet a multinacionális mohósággal szemben. A nyugati ármány ellen paradox módon az amerikai akciófilmek stílusában folyik a küzdelem. A koprodukcióban készült utánzat, akár a Kelet-Európában gyártott Lego, nem másodosztályú, hanem hasznavehetetlen; az elnagyolt, durván megmunkált elemek sehogy sem illeszkednek. A fehér sárkányra kíváncsi felnőtt és gyermek okkal érezheti úgy, hogy elrontották a játékát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/05 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5388