KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az embervadász

Nagy Zsolt

 

Zsarufilm manapság nemigen lehet meg beteges, szadista gyilkos nélkül. Mivel a nagyközönség lassan már csak a legerősebb ingereket érzékeli, a nyomozás kacskaringói kevéssé érdeklik, igazi szörnyetegeket akar látni, akiknek zord külseje alatt minden emberi bűn ott fortyog. Ettől a filmtől megkaphatja, amire vágyik. Michael Mann mentségére legyen mondva, legalább csavar egyet a közhelyen: nemcsak a gyilkos, az őt üldöző rendőr is mániákus. Persze nem annyira, hogy a film szimpatikus főhős nélkül maradjon, a felügyelőt az öles szenvedélye csak megkísérti, de nem lesz úrrá rajta. Hasadt lelke kimondottan előnyt jelent számára a nyomozásban, egyedül ő képes kifürkészni a mások számára kiismerhetetlen gyilkos indítékait. A beleérzés persze önmagában mit sem ér. Számítógépek, telefaxok, elektronmikroszkópok, segítik a felügyelőt a lélektani hadviselésben.

Az embervadász nem utolsósorban az amerikai csúcstechnológia alig burkolt reklámfilmje. A gondosan megválogatott külső és belső terek is a jövő századot idézik technicista pompájukkal. A cselekmény gyakori üresjáratai alatt bőven marad időn eltöprengeni azon: vajon a tökéletes technikától, amelynek hálóján minden tettünk, jellegzetességünk, mint „kartotékadat” fennakad, nem kell-e jobban félnünk, mint a teliholdas utcákon leskelődő megbolydult lelkektől?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/05 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5384