KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tapló télapó

Kovács Marcell

 

Szállingózó hópelyhek andalító képei után boldogan ünneplő társaságot mutat a főcímjelenet, de az idillre két percnél többet nem vesztegetve rögtön utána felbukkan az ünneprontó címszereplő. A pult végén ücsörög piros jelmezében, borostásan, vedel keserű tekintettel, azután kitántorog a ház mögé, és a kukába hány. A folytatás másfél órányi vicces nihil, önpusztítás és embergyűlölet, szüntelen káromkodás kíséretében. Torrente hollywoodi melodrámába csöppenve karácsonyozik.

Az alkoholista mikulás törpenövésű kollégájával városszéli bevásárlóközpontokban szórakoztatja a gyerekközönséget, hogy azután Szenteste, az éj leple kirámolja a széfet. A Tapló Télapó a meghitt ünnepi hangulat önkényuralma ellen lázadó gonosz komédia. A Coenek ötletéből és produceri felügyeletével készült, rendezője pedig az a Terry Zwigoff, aki az alternatív képregény ünnepelt szatírjáról, Robert Crumbról készített dokuja és a Tétova tinédzserek magyar címmel sújtott, undok tinilányokról mesélő kedves képregényadaptációja révén az amerikai független vagy függetlenszerű mozi egyik új kedvence. A vidéki Amerika iránt rajongó Coeneken és a társadalomba nem illeszkedőkkel rokonszenvező Zwigoffon most elhatalmasodik az utálkozás gyönyöre: minden figurájuk defektes, az életük kisszerű és boldogtalan. A meleg szereplő hisztérikus és agresszív, a pénzes taknyos pedig tényleg taknyos, ráadásul a félhalott nagyival él, amíg az apja sikkasztásért ül.

De a filmet nem kutyaviadalok szervezői készítették bujkáló háborús bűnösök számára: a végkifejletben – valljuk be, nem teljesen váratlanul – a tapló télapó jóságos, gondoskodó télapóvá változik. A szeretetteljes, életigenlő befejezés ellenére azonban ez egy szántszándékkal tahó, velejéig romlott darab, gyereket, húgocskát, kisunokát csak akkor vigyünk el rá, ha megnyugtató válaszokkal rendelkezünk a kipufogógázt használó öngyilkossági technikát vagy a testi szerelem és a székrekedés kapcsolatát firtató kényelmetlen kérdésekre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/01 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4796