KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kötéltánc

Nóvé Béla

 

Clint Easrwood szikáran jellegtelen amerikai moziarca ezúttal a New Orleans-i kuplerájok lokálfényeiben villan elénk, lét és nemlét kriminál-pszichológiai rejtélyeivel bajlódva, detektívként veti magát egy szajhákra szakosodott, aberrált fojtogató nyomába. Ezenközben, afféle terepgyakorlatként – és ez volna a film rafinált dramaturgiai fortélya! – maga is sorra kipróbálja a különleges kéjekben ugyancsak gyakorlott hölgyeket, akikből utóbb, hogy, hogy nem, rendre nyakonszorított áldozat lesz. Kéj és gyilok, aberráció és tisztes középszer eképpen találkozik a pornókrimik, krimipornók mind szaporább zsánerének szabványai szerint, miközben a háttérben egy gyengéd polgári szomorújáték is kibontakozik: a derék jó detektív ugyanis férfi létére maga neveli két szöszke leányát, kiket a mama, új férfira találva odahagyott (naná, hogy a gyilkos démoni árnya utóbb rávetül e két bájos kis pofikára is!).

A legtöbb krimi – akár a pszichiátria – rendre megválaszolatlanul hagyja azt az alapkérdést, hogy voltaképp mi számít „normálisnak”, az emberi élet helyreállítandó etalonjának. Ha a világ rendje a kávéjukat hörpölő, megfáradt hekusok bölcsködése lenne – inkább nem kérek belőle.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4373