KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó csepp

Szemadám György

 

Nagytudományú barátom, Sz. S. szíves szóbeli közlésére hivatkozva kell immár nekem is állítanom, hogy az utóbbi évek nemzetközi filmtermésének túlnyomó része két kategóriára osztható. Ügymint: 1. Kardozós filmek. 2. Dugósfilmek. Az ezen felül maradó elenyésző kisebbség a moziba járó közönség szempontjából nézvést említésre alig érdemes, oly szűk réteget érdekel. Nomármost, ha a fentemlített két típust sikerül egy filmbe ötvözni, az magától értetődő sikerként könyvelhető el. Róbert Towne amerikai filmrendezőnek nem csupán ez sikerült maradéktalanul, de az is elmondható. Az utolsó csepp című alkotásáról, hogy minden ízében profi munka. A film főszerepét a Mad Max-sorozatból ismert Mel Gibson alakítja, aki ezúttal kiérdemesült kábítószercsempész. Mac – az érzőszívű szerelmes és példaszerű apa – szerepében sajátos kétarcúságával nyeri meg nézői szívét. Ugyanez a kétarcúság jellemzi gyermekkori barátját, Fresciát, a rendőrség kábítószeres csoportjának hadnagyát is. Kürt Russel – Frescia szerepében – gyermekien tiszta mosolyával és hiúz-tekintetével mindvégig kiszámíthatatlan, veszélyes barát és ellenfél. A szereposztás nagy találmánya, hogy a két férfi-főhős alkatából adódóan éppen a szerepek felcserélése lenne a kézenfekvő megoldás, így vetélkedésük és testvérharcuk jóval több feszültséggel lesz teljes. A bonyolult kapcsolatok szövevénye természetesen drámai konfliktusokhoz vezet, de a film a jól bevált hollywoodi happy anddel zárul. Nem is tudom, hogy kardozós-dugós műfajban láttam-e már ilyen tökéletes munkát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/05 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4352