KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyertek el a Mennyországba!

Fáber András

 

„Hát miféle tábor ez? Tábortűz sincs, és egy cserkészt se látok!” – fakad ki a második generációs japán-amerikai kiskamasz, amikor a második világháború idején (Pearl Harbor bombázása után) fogadott hazájában egész családjával együtt táborba terelik.

A kisebbségi sors, a befogadó haza gyanakvó, sőt mostoha magatartása, a bevándorolt etnikum kétlelkűsége – megannyi aktuális gond Kelet-Közép-Európában: Alan Parker új filmjének témája számos „áthallást” kelt az itteni nézőben. A reklámszakmából jött rendezőnek többedik nemes indítékú alkotása ez (emlékezhetünk jó öt évvel ezelőttről a Birdy címűre, mely vádirat volt a vietnami háború ellen). A jó szándék (nemrég még úgy illett volna írni: baloldaliság) mint korábban, Parkernél ezúttal is némi konvencionalizmussal és terjengősséggel párosul. Lassú realista hömpölygéssel bomlik ki előttünk az ír származású elcsapott mozigépész és Amerikában – Los Angeles „Little Tokyo” negyedében – élő japán felesége megható története. Kapunk némi krajcáros ideológiát („a nagyhalak megeszik a kishalakat” ) és vérlázító igazságtalanságokkal kerülünk szembe („Kaliforniában japán nem mehet nem japánhoz”).Erkölcseinket Parker filmje jobban nemesíti, mint esztétikai érzékünket – ennél nagyobb baj sose essék a filmszakmában!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4198