KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kéjutazás

Herpai Gergely

 

Spielberg Párbaja valószínűleg a producerek vágyálma lehet: a televíziónak szánt alkotás nevetségesen alacsony büdzsével készült, és a kis képernyők után hatalmas bevételt hozva hódította meg a mozivásznakat is. Gondolom, az már kevéssé érdekelte a hasonló témájú Kéjutazásba pénzt fektető urakat, hogy Spielberg filmje nem csak attól zseniális, mert egy böhöm nagy kamion megszállottan üldöz egy kisautót: ők igazából csak egy hamburgeres, kólás, pszicho-thriller road movie-t akartak, jó nagy adag tinihorror öntettel. Ennek megfelelően a Párbajban ócska kis autójával Dávidként a kamion Góliátjával szembeszálló egyszerű kispolgár helyett a nézők három fiatalt kapnak: a tinilányok ügyeletes sármos kedvencét, Lewist, a rosszcsont, de jó dumás bátyó Fullert, illetve a szexis szőke lányt, Vennát.

A romantikus háromszögnek induló sztori elején a két fiatal srác Lewis frissen vásárolt használt kocsiján útra kel, hogy majd útközben felvegyék a lányt. A hosszú kocsikázás unalmát azzal akarják elverni, hogy CB-rádión keresztül egyikük nőnek adja ki magát, és ezzel jól felhúznak egy ismeretlen kamionsofőrt. Persze rákapnak a tréfára, így végül a szórakozás tragédiába fullad: a haragra gerjedt sofőr dühében bestiálisan gyilkolni kezd. Bár a fickót egész végig nem látjuk, a rendező minden erőfeszítése ellenére sem válik figurája oly misztikussá, mint a Párbaj negatív főszereplője, ahogyan a kamiont mutató baljós kameranézetek sem Spielbergéhez mérhetően elegánsak.

Ugyanez elmondható a feszültségteremtésről is: a Párbajban ügyesen kevert suspense és malaise sajátos keveréke helyett Dahl a szokásos, más filmekből ismert horror-izgalmakat tálalja. Mindent összevéve azért a Kéjutazás nézhető, tisztességes „iparos munka”: ha elég néző vevő rá, akkor a film befejezése alapján akár folytatódhat is. Ha nem sikerül, az sem tragédia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3540