KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy fiúról

Hungler Tímea

 

Nick Hornby, a Pop, csajok, satöbbi bestseller könyv írója amolyan Helen Fielding (Bridget Jones naplója) férfi variáns; hősei az önimádók társadalmának mintapéldányai: altruitásból nulla százalékot teljesítenek, önsajnálatból azonban világbajnokok is lehetnének.

Az Egy fiúról főszereplője (Hugh Grant) is egy ezen hősök közül; apja egy bugyuta karácsonyi nóta jogdíjait hagyta rá, így bőven marad ideje legfőbb és leghűségesebb társára, saját magára. Napjait, hogy ne folyjanak el teljesen parttalanul, egységekre osztja fel: hol a hálón bóklászik, hol a fodrásznál ül, hol a tévét bámulja, egyszóval szélsőségesen unatkozik. Egy szép napon, engedve a családi nyomásnak, nő után néz. Ha nem is a gümőkórosok és a rákbetegek összejöveteleit kezdi látogatni (lásd: Harcosok klubja), de egyedülállóként az elvált szülők klubdélutánjainak oszlopos tagjává válik. Már éppen lendületben van egy szép szőkénél, amikor megismerkedik a hippi szemléletű, depressziós, bioétrenden élő Fionával, és annak iskolás kisfiával, aki elhatározza, megszerzi hősünket a csonka családnak. Az üldözőből üldözött lesz, a koravén kisfiú mellett gyerekes főszereplőnk kénytelen-kelletlen felcseperedik, és amikor már érzelmileg is készen áll az önzetlen szerelemre, Rachel Weiss személyében álmai (elvált, egy gyermekes) asszonya is besétál az életébe.

Jóllehet a filmet az Amerikai pite rendezői jegyzik, a producerek között a Sztárom a párom, a Négy esküvő, egy temetés valamint a Bridget Jones naplója alkotógárdája áll. Az Egy fiúról az ő hatásukat tükrözi: vicces, ironikus, keserédes, érzelemdús, egyszóval nagyon is emberi vígjáték.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2730