KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Most már elég!

Korcsog Balázs

 

Most már elég: show-ból is megárt a sok! – moroghat magában a megcsömörlött mozirajongó. – Elég a popzene mellett a divat- és filmvilágot is uraló hollywoodi sztárokból! Lám csak, már megint itt van egy pop-bálvány, egy tini-sztár, aki filmezésre adta a fejét. De láss csodát, nem hiába: Jennifer Lopez ugyanis nem Britney Spears. Hiszen a kifejezetten jó nevű rendezőnek számító Michael Apted legújabb filmje nem babazsúrszerű lányregény, hanem valódi dráma. A női főszerepet a popsztárként is második virágkorát élő latin szépség, Jennifer Lopez alakítja. Az ugyan teljességgel érthetetlen, hogy a J-Lo által alakított női főhősnek miért pont a Slim nevet sikerült választani, hiszen Jennifer Lopezt sok mindennek nevezhetjük, csak éppen karcsúnak (pláne soványnak) nem, mint azt az angol beszélő név jelentése sugallná. De hogy a filmbeli Slim nem kifejezetten slim, az persze egyáltalán nem baj – Jennyt éppen ezért (is) szeretjük.

A film amerikai idillként indul: szegény lány dolgozik egy gyorsétteremben; fiatal, jóképű, gazdag férfi érkezik – fehér ló, szerelem, majd család, nagy ház, autó stb. Slim már-már azt hiheti, tündérmese főszereplője lett. Álmai lovagjáról azonban hamarosan kiderül, hogy valójában önző és hatalomittas, erőszakos és kegyetlen ember, aki eleinte csak megcsalja, később pedig már veri is a feleségét. A tündérmese rémálommá válik, Slim azonban nem hagyja magát, kisgyerekével elmenekül otthonról, majd ellentámadásba lendül: női Rockyvá képezi magát, és felveszi a harcot kegyetlen férjével, aki végül persze elnyeri méltó büntetését.

Habár a sztori meglehetősen vékonyka, Jennifer Lopez mégiscsak nézhetővé teszi a filmet, melyet így nemcsak J-Lo eddigi, hanem leendő rajongóinak, sőt a nagyközönségnek is bátran ajánlhatunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2690