KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kapj el, ha tudsz

Elek Kálmán

 

Bestseller írásához ideális helyszín a börtöncella: bulvár-tapasztalataink szerint az amerikai fegyházak tömve vannak kalandos életútjuk megörökítésén fáradozó bentlakókkal; a beszélőkön legalább annyi a hozzátartozó és a védőügyvéd, mint az autentikus részletekben bővelkedő biográfiák megfilmesítési jogairól tárgyaló ügynök. Frank Abagnale Jr. fiatal éveinek krónikája az amerikai álom egyéni hangszerelésű iskolapéldája. Szülei válásának és a rajongásig szeretett apa (Walken) bukásának traumája elől az ifjú Abagnale (DiCaprio) 17 évesen rohanva hagyja el a szülői házait, hogy aztán rekordidő alatt felkerüljön az FBI legkeresettebb bűnözőinek listájára. Alig néhány év leforgása alatt csekély 3 millió dollár értékben hamisít csekkeket, másodpilótának adja ki magát, James Bondnak pózol, diplomás orvosként éjszakai ügyeletet vállal és ügyvédként is kipróbálja magát. A sztoriban benne van egy cirka 90 perces elegáns thriller lehetősége (mondjuk a Stanley Donen rendezte Charade mintájára), benne van továbbá a mesterdetektív (Hanks) és a bűnözőzseni fifikás párharcának alapanyaga, egy kis film-noir a hatvanas évek mindig kellemes retro fílingjével, egy kis pikáns vidámság, de legfőképp a játékosság ígérete. Spielberg rá is érez minderre, ugyanakkor a világ kétségkívül leghíresebb filmrendezőjeként úgy tűnik képtelen frappáns és pontos műfaji filmet készíteni: fölösleges rétegekkel (főképp a családi háttér boncolgatása ilyen) és számos üresjárattal terheli meg a briliáns animációs intróval (a la Pink Panther) kezdődő filmet. Hiába DiCaprio sármja, Walken erős jelenléte és Hanks rég nem tapasztalt szellemes játéka: ez a koktél, bár annak készült, nem az ínyencek itala.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2086