KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az igazira várva

Vidovszky György

 

Szilveszter éjszaka kívánságok, fogadalmak hangzanak el az egyik rádióállomás magányosoknak szóló műsorában. Mindenki az igazira vár, és azt reméli, hogy az új év új életet jelent majd. A film négy főhősnője is hasonló gondokkal küzd. Savannah (Whitney Houston) szélhámosokra pazarolja idejét; Bernadine két gyermekével egyedül marad, mert a férje elhagyja őt; Robin komolytalan kapcsolatokba bonyolódik; a testes Gloria pedig erőltetetten szeretné homoszexuális barátjában látni a nagy Őt. Csupa kilátástalan és megalázó helyzet egy magát súlyosan komolyan vevő, 130 perces filmopuszban. A négy feketebőrű barátnő hétköznapi történetei mindig megszakadnak ott, ahol már kínosan világossá válik a rövid jelenetek dramaturgiai kidolgozatlansága, hiteltelensége, közhelyszerűsége. Ha a rendező merített volna D. W. Griffith műveiből, akkor a négy sors párhuzamos bemutatása bizonyára pergő, dinamikus filmmé állt volna össze, így azonban a melankólia helyett az álmosság érzését mélyíti el az unalmat egyre „fokozni” tudó alkotás.

Whitney Houston ezúttal – sajnos – nem énekesnőt játszik, így rajongóinak be kell érniük műkedvelő játékával, aminél partnerei alakítása sem különb. A nagyon „kúl”, laza fiúk rap-es mozdulatokkal hadonásznak, a hölgyek pedig boldogságkönnyektől csillogó szemmel néznek át szeretteik válla fölött hamis ölelkezéseikben. Andalító soul-zene, szerelmes dalokat illusztráló klipes kamerabravúrok kísérik a négy hölgy frizuraparádéjával, alsónemű-kollekciójával szolgáló mélyen igaznak szánt amerikai körképet. Gumiszerelem és rágógumi-konfliktusok dolby sztereóban, a Bravo magazin szexrovatának felületességével.

A film végső tanulsága szerint „minden nőnek szüksége van egy férfira”. Az idézett gondolatot bizonyára jól ismerő magányos fiatalokat a film melodramatikus témája érzékenyen érintheti, mégis rosszul teszik, ha párkeresés helyett ezt a filmet nézik meg – egyedül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/02 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=198