KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Anyák elszabadulva

Vajda Judit

Fun Mom Dinner – amerikai, 2017. Rendezte: Alethea Jones. Írta: Julie Rudd. Kép: Sean McElwee. Zene: Julian Wass. Szereplők: Toni Collette (Kate), Molly Shannon (Jamie), Bridget Everett (Melanie), Katie Aselton (Emily), Adam Scott (Tom). Gyártó: Voltage Pictures / June Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 89 perc.

 

A legénybúcsús vígjátékok nyomában szorosan létrejött lánybúcsús komédiák/női bulifilmek fő különbsége az előbbiekhez képest, hogy a féktelen mulatozás helyett az egymás közti kapcsolatok és önismereti kérdések kerülnek előtérbe. Hiába volt nagyon mulatságos a Koszorúslányok, végső soron egy barátság és egy emberi jellem mérettetett meg benne. Ahogy a Lánybúcsúban is csak színleg volt a központi konfliktus a koszos menyasszonyi ruha, valójában a főhősnők viszonyai, titkai és múltja álltak a középpontban. Mivel igény az volt rá, csakhamar megszületett a női bulifilmek mamiverziója, amikor az élet kezdetén álló nők helyett már abba jócskán beletaposott asszonyok tolják a bulikát. A Rossz anyák után (de még a hamarosan érkező folytatás előtt) újabb mű alkotója gondolta úgy, hogy belemerül a keményen dolgozó anyák ritka, ám annál durvább kicsapongásainak bugyraiba. Alethea Jones női rendezőként jobban belelát a női kapcsolatokba, és ugyanebben a minőségében nem kevés érzékenységről is tanúbizonyságot tesz.

Filmje középpontjában négy, külsőre is igen különböző anya áll: van köztük látványosan idősebb és testesebb is, de erre egyetlen árva poén erejéig sem történik semmiféle utalás. Ugyanennek az érzékenységnek a jegyében szanaszét ugyan nem fogjuk röhögni magunkat a vidám pillanatokon, de nagyon finom fejlődési ívet követve kapjuk meg egyetlen részeg éjszaka sztoriját: nem történik semmi különös, csupán minden jóra fordul. A négy nő négy különböző problémája, nagyon piciben ugyan, de orvosolva lesz. Akit folyton lebecsültek, kap egy kis megbecsülést; akinek kihűlt a házassága, forró flört lesz a kárpótlása; aki magányos, (potenciális) társra talál; végül aki leépítette a kapcsolatait, új barátokra lel. Ennél többet sem anyaként, sem nézőként nem érdemlünk egy laza mami vacsitól – és még így is többet kaptunk, mint vártuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13362