KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kőbunkó

Barotányi Zoltán

Alkimisták, druidák, beavatott misztikusok, függetlenített KISZ-titkárok és egyéb sámánok hiába keresték a „tökéletes ember” titkát – s ím, most váratlanul mégis eljött közénk! Ha már a homunculus (à la Saint-Germain gróf) nem sikerült, hát jöjjön a paleo-mirelitáru, a lejárt szavatosságú neandervölgyi húskonzerv – a csiszolt modorú bunkók korában sztár lehet a prehisztorikus nyersgyémánt. Les Mayfield filmjében, a beszédes című Kőbunkóban megtörténik a Trója megleléséhez mérhető csoda – az öregdiák Dave kiássa Linket, a hibernált Übermenschet. Ez a példány korántsem hasonlít a közelmúltban Tirolban fellelt sorstársára (amaz állítólag hózentrágert visel, s a jégen keresztül szemlélve is ]ól látszik, hogy anno a torkára fagyott a jódli) – eleven erő, pleisztocén energia tombol a felolvadt emberelődben. A rendező a reszurrekció után rútul cserbenhagyja a kamaszkorú lelencet – Linkre még Twist Olivérénél is sanyarúbb sors vár: a film további részét iszonyú unalomban kell leélnie. Malackodhat a reggelinél (apróbb derültség), fitogtathatja állítólagos tánctudását (felejthető), pereghetnek a szellemesnek vélt kamaszdumák (ahogy Móricka elképzeli): a lassan vénülő örökgyermeket mégis elfogja a nosztalgia, a régi szép idők után.

Megkapja itt a magáét a megcélzott tiniközönség is: egy kis „California über Alles” életérzés, egy kis neoprimitív önkifejezés, s a legvégén jóízű hempergés a sáros-mocskos vízben. Na ja, hát hogy hasson az előember példája: felszabadulnak az ősi ösztönök. Retour à la nature. Vissza a majomhoz. Vagy inkább a malachoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1268