KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Grindhouse

Henry Paris: Misty Beethoven feltárása

Varró Attila

Opening of Misty Beethoven, 1975

 

Az amerikai film legfontosabb pornó-auteurje, Henry Paris éppúgy a softcore erotikából váltott keményebb műfajba a 70-es évek nyitányán, miként a műveit bemutató grindhouse mozik is nagyrészt korábbi sztriptíz-színházakban vertek tanyát. Az eredetileg Radley Metzger névre hallgató rendező a Woodstock-érában míves európai koprodukcióival a szexfilm Viscontijaként vált ismertté – pár esztendővel és remekművel háta mögött azonban már közelebb járt a „tripla X-es Altman” megtisztelő címéhez.

A Misty Beethoven feltárásában minden megtalálható, ami naggyá tette Új-Hollywood elsőgenerációs szerzőit. Revizionista Pygmalion-átirata, amelyben egy pökhendi szexológus-zseni (Jamie Gillis, a hardcore-filmek Cary Grantja) pár hét alatt luxuskéjnőt farag egy húszdolláros párizsi utcalányból, a korszak fércmunkái körében oly népszerű zsánerkoktél: romantikus Hamupipőke-mese, sziporkázóan szellemes képi és nyelvi gegekkel megrakott szatíra („Az ejakuláció a nő büszkesége. – Márpedig egy nőnek néha le kell nyelnie a büszkeségét.”), mindez szabályos musical-keretbe ágyazva, ahol a táncbetétek helyét zenére komponált explicit ágyjelenetek veszik át. Paris egyfelől megőrzi Metzger-munkái irodalmi ihletét és erősen stilizált, geometrikus belső tereit (Camille 2000), ugyanakkor könnyed, improvizatív stílusával kézikamerás spontaneitást kölcsönöz csípős nyelvű szócsatának, intim hódításnak, szívszorító szakításnak vagy akár a klasszikus pornó méltán leghíresebb édeshármas-jelenetének, amelyben Misty egy felcsatolt műpénisszel anális örömöket okoz az éltes barátnőjén gimnasztikázó Hugh Heffner-alteregónak.

Noha a Misty Beethoven feltárása első blikkre leginkább az orális élvezetek himnuszának tűnik, legalább ilyen meghatározó szerepet játszik benne a szerző erőteljes vonzalma a filmes reflexiókhoz a Pigalle egyik szexmozijába helyezett expozíciózótól egészen egy lenyűgözően tükröztetett időbontásos szexjelenetig, amelyben két párhuzamos idősíkon plusz egy korábban rögzített jelmezes főpróba képsorain zajlik egyazon csábítás. Paris filmje egyszerre csatakos sexploitation, az esőköpenyes közönség My Fair Lady-je, és szubverzív, modern műfajremek telve keserű cinizmussal („Minden férfi bűzlik. – Akárcsak minden nő. Ez a természet legtökéletesebb egyensúlya”), abszurditással és absztrakciókkal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 30-31. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9683