KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Saigon

Báron György

 

Ha valaki már legalább három krimit látott életében, az első tizenöt perc után pontosan tudja, ki a hat vietnami prostituált gyilkosa: az természetesen, aki minden gyanú fölött áll. Ettől egyre gyanúsabbá válik, s gyanúnk a film végére megnyugtatóan beigazolódik. Ugyanígy kitalálható előre minden más is ebben a sok pénzből készült, szupercsillogó mozgóképi zagyvalékban. Ha például a rosszfiút a rendező díszes katedrálüveg ablak elé állítja, senki nem lepődik meg, hogy a férfit pillanatokon belül lelövik: fotogén dolog lövéstől találva szép ablakon átal kizuhanni. Legföljebb annyi találgatni valónk marad, vajon a szépséges novícia, ki oly járatos a szexuális alvilágban és a négybetűs szavak szótárában, testi vagy csak lelki segítséget nyújt marcona hősünknek – a kép itt finoman elúszik, nem akarván megsérteni a vallásosabb krimirajongók érzéseit. A novícia, kit később apácává avatnak, egyébiránt francia, s ez jól mutatja a filmkészítők internacionalizmusát. Rajta kívül ugyanis a rosszfiúk és a jófiúk egyaránt amerikaiak, ami legföljebb azért meglepő egy amerikai filmben, mert történetesen Vietnamban játszódik, pontosabban a hajdani Dél-Vietnamban, Saigonban, az amerikai megszállás éveiben. Nehéz hát a vietnamiakat kihagyni belőle, de ez a Vietnam-tárgyú amerikai filmek készítőinek mindig sikerül (lásd még Szakasz, Apokalipszis, másfelől Rambo). E filmes vietnami háborúban rendre jó amerikaiak harcolnak rossz amerikaiak ellen, tudomást sem véve a kicsi, sárga, makogó, angolul rosszul beszélő helybéli statisztákról, akik még igazi ellenfélnek sem alkalmasak, nemhogy hősnek. Áldozatnak legföljebb, kiknek hullája fölött megküzdenek a pozitív jenkik a negatívokkal. Igaz, ezúttal egy kollaboráns dél-vietnami rendőrtiszt is becsörtet néha a képbe, ő azonban engesztelhetetlenül utálja az amikat, később pedig ennél nagyobb gazemberségekre is képes, jócskán akadályozva a jó megszállók harcát a rosszak ellen. Ám mindhiába, mert hőseink győznek, a gonoszt eléri végzete (lásd még: katedrálüveg), s a néző lelke fölszabadul. Maga Vietnam csak valamivel később, amikor már a leggerincesebb amerikai hőst is kiűzik a filmkép hátterében föltűnő kis sárga férfiak és asszonyok, filmen kívül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4351