KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Eltörölt fiú

Kránicz Bence

Boy Erased – amerikai, 2018. Rendezte: Joel Edgerton. Szereplők: Lucas Hedges, Nicole Kidman, Russell Crowe. Forgalmazó: Pro Video. 114 perc.

 

A homoszexuális késztetéseket érző, de azokat elutasító emberek gyakran minden bizalmukat a reparatív, vagyis helyreállító terápiába vetik. Akik felkeresik ezeket a foglalkozásokat, jellemzően erősen vallásosak, a családjuk is abba az irányba tolja őket, hogy a melegségről „le lehet szokni”, nem muszáj engedni a „bűnös gondolatok csábításának”. Az Egyesült Államokban, ahol a fundamentalista kisegyházak nagyszerűen megférnek a szabadpiaci kapitalizmussal, a mai napig jövedelmező üzletet jelentenek a hatóságok által sandán szemlélt, de harminchat államban jelenleg is engedélyezett átnevelő táborok. Ezek működésmódjáról, gyakran súlyos lelki sebeket ejtő módszereiről nemrég két, díjszezonra időzített film is hírt adott: a Cameron Post rossz nevelése női, a két Golden Globe-ra jelölt Eltörölt fiú férfi szemszögből mutatta be, mit nyerhetnek, de főleg, mit veszíthetnek a terápia alanyai.

A két filmet rokonítja, hogy tinédzser hősei miatt a nevelődési történetek jelentős tematikai hagyományát folytatják, miközben a terápiás miliő bemutatása – és természetesen az alkotók érezhető állásfoglalása – révén olyan helyzeteket, dramaturgiai fordulatokat használnak, amelyek a börtönfilmekből ismerősek. Az Eltörölt fiú komoly sztárokkal (Russel Crowe, Nicole Kidman) és fajsúlyos alakításokkal bástyázza körbe a lelkész apja által átnevelő foglalkozásra küldött arkansasi egyetemista történetét, akit a frissen berobbant Lucas Hedges (A régi város, Három óriásplakát Ebbing határában) alakít, imponáló egyszerűséggel, a látványos érzelemkitöréseket kerülő technikával. Ám a hasonló mozikban, amelyek elődei között a negyvenes-ötvenes évek Hollywoodjának „problémafilmjeit” (az alkoholizmusról szóló Férfiszenvedélyt, a szakszervezeti ügyeket tárgyaló A rakpartont) említhetjük, mindig kényes kérdés, hogy nem nehezíti-e el a súlyos társadalmi téma a privát történetet. Kivételes rendezői arányérzék és stilizáló erő szükségeltetik hozzá, hogy a didaxis ne váljék a művészet kárára. Joel Edgerton sejthetően nem is akart az említett klasszikusokhoz mérhető munkát készíteni, mindössze tisztességesen és alaposan be akarta mutatni a helyreállító terápiák világát és társadalmi kontextusát. Noha színészként jóval ismertebb, mint rendezőként, Edgerton karrierje ausztráliai kezdete óta közös filmkészítő műhelyben, „mindenesként” dolgozik együtt testvérével és néhány közeli kollégájával – köztük David Michôddal –, tapasztalatának és ízlésének hála pedig visszafogottan, jóval a giccshatáron innen képes fogalmazni. Az Eltörölt fiú elsősorban a téma iránt érdeklődőknek ajánlott, ahhoz ugyanis igen jó bevezetőként szolgál, de szolid hollywoodi identitásdrámaként is megállja a helyét.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14285