KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy ország, egy király

Benke Attila

Un peuple et son roi – francia, 2018. Rendezte és írta: Pierre Schöller. Kép: Julien Hirsch. Szereplők: Gaspard Ulliel (Basile), Adèle Haenel (Françoise), Olivier Gourmet (A nagybácsi), Laurent Lafitte (XVI. Lajos), Denis Lavant (Marat), Louis Garrel (Robespierre), Niels Schneider (Saint-Just), Vincent Deniard (Danton), Noémie Lvovsky (Solange). Gyártó: Archipel 35 / StudioCanal. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 121 perc.

 

Kockázatos műfaj a történelmi drámáké, mert bár díszleteik és jelmezeik látványosak, sok esetben jól bejáratott sablonokból (intrikák, szerelmi játszmák, a „nagy történelem”-mel dacoló szerelmespárok stb.) épülnek fel. A kortárs kosztümös filmek közül viszonylag eredeti megközelítésű volt Sofia Coppola Marie Antoinette-je, Park Chan-wook A szobalánya vagy William Oldroyd Lady Macbethje. Izgalmas a francia Pierre Schöller (Versailles, Államérdekből) műve, az Egy ország, egy királyának alapkoncepciója is, ám a végeredmény sajnos a History Channel fikciós betétekkel tűzdelt ismeretterjesztő filmjeit idézi.

Schöller a teljességre törekedett, és a nagy francia forradalom 1789 és 1793 között zajló eseményeit XVI. Lajos király, a lázadó nép (többek között a csavargó Basile és a gyermekét elveszítő Françoise) és a forradalmár politikusok (Robespierre, Marat, Saint-Just és társaik) szemszögéből egyaránt igyekszik megmutatni. Emiatt menthetetlenül elsikkadnak a két órás film karakterei, sem a királyra, sem a forradalmárokra nem jut elég idő. Például amikor kezdene kibontakozni a Basile és Françoise között fellobbanó szerelem, már haladni is kell tovább, mert éppen Marat és Robespierre mondanak beszédet a nemzetgyűlésen. Érdemesebb lett volna egyetlen év történéseit egyetlen perspektívából feldolgozni, vagy egy Jancsó Miklós analitikus történelmi filmjeit idéző absztrakt filmformát használni, ha már Pierre Schöller a forradalom természetrajzát szerette volna elkészíteni.

Ugyanakkor az Egy ország, egy király jól megvilágít egy mindenkor aktuális problémát. A forradalmárok sokáig naivan az abszolutista kormányzástól megválni képtelen királlyal képzelik el a jövőt. Ami arra utal, hogy nehéz „felnőni”, vagyis az évszázadokon át megszokott uralkodó „atyától” elszakadni, mert az emberek legalább annyira félnek a szabadságtól mint a zsarnokságtól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14060