KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelem tesztelve

Alföldi Nóra

Ôtez-moi d’un doute – francia, 2017. Rendező: Carine Tardieu. Írta: Baya Kasmi, Michel Leclerc és Raphaële Moussafir. Kép: Pierre Cottereau. Zene: Eric Slabiak. Szereplők: François Damiens (Erwan), Cécile De France (Anna), Guy Marchand (Bastien), Alice de Lencquesaing (Juliette). Gyártó: Karé Productions. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Erwan jóvágású negyvenes férfi, zord, őszbe hajló borostás külleme igazán jó embert takar: napi nyolc órában bombaszakértőként saját testi épségét kockáztatva tisztítja a vidéki idillt a második világháborús lövegektől, magánemberként pedig huszonéves várandós lányáról gondoskodik. Élete igazán akkor fordul fel fenekestül, amikor lánya genetikai vizsgálatakor kiderül, hogy édesapja valójában nem is az édesapja. Kis hezitálás után úgy dönt, hogy felkeresi valódi apját, akit meg is talál egy kedvesen bohókás, ex-forradalmár öregúr személyében. A zűrök és szívfájdalmak igazán akkor tetéznek, amikor Erwan teljes véletlenségből megismerkedik egy rendkívül izgalmas hölggyel, akiről viszont kiderül, hogy valódi apjának lánya, tehát az ő féltestvére.

Carine Tardieu filmje a felületen vitathatatlanul egy szaftos, brazil szappanoperákat megszégyenítő családi-szerelmi melodrámának ígérkezik. A rendezőnő azonban ügyesen kikerüli a sztoriban sunyin megbúvó csapdákat és egy kissé álmoskás hangulatú, de kedves romantikus történetet bont ki. Segítik ebben a remek, rendkívül visszafogott játékukkal parádézó színészei, akik igazán szerethető figurákat skiccelnek fel szívmelengetően. Tardieu azonban érezhetően küzd az anyaggal: igyekszik mind az érzelmeket, mind a történet dinamikáját alacsony fordulatszámon pörgetni, nehogy valahol elragadtassa magát, amitől filmje kényes témái miatt ízléstelenségbe csapna át. Ekképpen egyik melodrámai szál se tartogat őrülten komikus vagy éppen szívfacsaró elemeket. Ugyanez érvényes a film vizuális világára is: habár a történet valamikor kora ősszel vagy kora tavasszal játszódik egy vidéki-tengerparti francia városkában, sehol egy idilli kép vagy markáns hangulat. A Szerelem tesztelve nagyon kellemes, feszültségmentes 110 percnyi szórakozást tartogat, de sajnos kevés nyomot hagy a nézőben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13524