KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

68 lepedő

Sepsi László

68 Kill – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Trent Haaga. Kép: Needham B. Smith. Zene: James Griffiths és Haim Frank Ilfman. Szereplők: Matthew Gray Gubler (Chip), AnnaLynne McCord (Liza), Alisha Boe (Violet), Sam Eidson (Dwayne). Gyártó: Snowfort Pictures / AMP. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos. 93 perc.

 

Mint minden valamirevaló exploitation, a Trománál edződött Trent Haaga filmje kaján érzéketlenséggel tenyerel bele egy korának közéletét izgalomban tartó botránytémába. Miközben az elmúlt évet a napvilágra került szexuális zaklatások híre és a Szolgálólány meséjének világsikere utalta, a 68 lepedő vérbő fekete komédiát kreál a filléres neo-noirok egyik kedvenc témájából, jelesül egy femme fatale biztatására végrehajtott, majd természetesen félrement rablásból. Ez nem volna különösebben meglepő húzás, ám a Bryan Smith azonos című kisregényét adaptáló forgatókönyvben minden nőnemű lény femme fatale, és a nemek közti viszony leginkább a hadiállapot fogalmával írható le, ahogy az alapvető fegyvernemek a szex, a pénz és a machete.

A 68 lepedő tutyimutyi főhősének – aki afféle átmenet a klasszikus noirok bűnbe csábult kisemberei és a kilencvenes évek slackerjei között – legfőbb jellemhibája, hogy képtelen nemet mondani a nőknek. Ám mielőtt a történet soviniszta tanmesévé silányulna a tökénél fogva rángott szegény fehér férfiról, Haaga a klasszikus Troma-receptet követve annyi perverz véglénnyel zsúfolja teli filmjét, hogy a kirajzolódó világban a manipulatív vérszomj a nőalakok részéről nem valamiféle természetbeli adottságnak, hanem az egyetlen lehetséges túlélési stratégiának tűnik. Mindezzel együtt a fókusz mindvégig a huszonéves tökfilkón marad, akinek ki kell lépnie kényelmes passzivitásából, ha túl akarja élni a címben jelzett 68 lepedőre fenekedő rosszarcúak ostromát: jellemző a film punkos politikai inkorrektségére, hogy eszmélését az érzékelteti, hogy elkezd női ruhát hordani. Miként a trash-szellemiségben fogant műveknél lenni szokott, a 68 lepedőnek is gondjai akadnak azzal, hogyan töltse ki a két extravagáns mészárlás közti játékidőt, de amikor újra megtalálja a ritmust és belelendül a kaszabolásba, felelőtlenül szórakoztató néznivaló.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13521