DVDAz utolsó szolgálatPápai Zsolt
The Last Detail – amerikai, 1973. Rendezte: Hal Ashby. Szereplők: Jack Nicholson, Otis Young, Randy Quaid. Forgalmazó: Sony. 99 perc. A
hatvanas-hetvenes évek amerikai filmjében kevés alkotó volt képes olyan bravúrosan
tükröztetni a klasszikus hollywoodi hurráoptimizmust és annak kritikáját, mint
Hal Ashby. Így tett a buddy movie, road movie és férfimelodráma háromszögébe
helyezhető Az
utolsó szolgálatban is, amelyben két
tengerészgyalogosnak (Jack Nicholson és Otis
Young) börtönbe kell kísérnie a negyven dollár ellopása miatt a
hadbíróság által nyolc év börtönre ítélt társukat, az éretlen, infantilis
Meadowst (Randy Quaid). A nyers stílusú, de érző szívű katonák fordulatos
kalandtúrává változtatják az utazást rabjuk számára, aki egy hét leforgása
alatt megízleli az élet korábban általa egyáltalán nem ismert édességeit.
Miként
az egy évvel előtte készült, ritka kiváló Harold
és Maude, Ashby ezen munkája is rendhagyó beavatástörténet.
Szépen megférnek benne a hétköznapiságukban is érdekes pillanatok
(játszódjanak jégpályán, buszon vagy a világ legjobb szendvicsét adó büfében)
és az extrémebb szituációk (bizarr szektaszeánsz az önjelölt próféta
jelenlétében, férfivé avatás a vendégmarasztaló kuplerájban), de legyenek a bemutatott
helyzetek bármily humorosak sokszor, Ashby sírva vígad. Hiszen egy olyan
országról beszél, ahol negyven dollár ellopása nyolc év börtönt ér.
A
társadalombírálat nem csak az alapszituációba van belekódolva, hanem a
jelenetek kivitelezésén is látszik. Kevés dermesztőbb buddy movie-t ismer Hollywood
története, Az utolsó szolgálat
fagyos, libabőrös mozi, amelyben a legderűsebb pillanatok katarzisát is rendre
meggyengíti a kolorlokál. Járjunk külsőben vagy belsőben – utcán, parkban,
bárban, hotelszobában –, a színek tompák, a miliő elnyűtt, az enteriőr
roskatag: Michael Chapman kamerája már-már dokustílusban mutatja be a traumái
nyomán kifakult és megroggyant Államokat. A belsőkben is szinte párállik a
lehelet, míg a külsőkben – ha vannak – a szemhatárt tágító totálok is inkább a
hősökre zárják, mintsem rájuk nyitják a világot (lásd például minden idők legnyomorultabb
kerti partiját a zárlatban).
Mi a
jobb? A lét izgalmasságát nem ismerve vonulni ki a világból, vagy az élet
örömeit siratva kivonódni onnan? A börtönévek túlélésének az esélye nyilván
akkor nagyobb, ha az elítélt nem tudja, hogy mit veszít. De mit ér a túlélés,
ha nincs miért élni? Míg Meadows a film elején közönyösen veszi tudomásul
szabadságának brutális megvonását, az utazás végére tudatosul benne annak a
veszteségnek a mértéke, amit elítélése nyomán a jövőben el kell szenvednie. Nem
véletlenül próbál a zárlatban megszökni őrzői elől, illetve nem véletlen, hogy
csak ekkor próbál szökni. Próbálkozik, de sikertelenül – Ashby a boldogtalan
véggel azt sugallja, hogy a fiú rosszul járt a boldogságtúrával. Mindez már nem
egyszerűen társadalomtudatos, hanem kemény ideológiakritikai gesztus: a
hollywoodi film boldogságmitológiájának érvényességét vitatja.
Extrák:
Nincsenek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
