KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szövetségesek

Tüske Zsuzsanna

Allied – amerikai, 2016. Rendezte: Robert Zemeckis. Írta: Steven Knight. Kép: Don Burgess. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Brad Pitt (Max), Marion Cotillard (Marianne), Lizzy Caplan (Bridget), Jared Harris (Heslop). Gyártók: GK Films / ImageMovers / Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.

 

A „sztár mint szerző” jelenség nyomán az álomgyári rendszerben olykor színfalak mögötti magánéleti konfliktusokból is kovácsolható hatékony nézőmágnes – a legújabb példa a Szövetségesek, amely hollywoodi jóslatként vetíti előre egy látszólag álomba illő csillagpáros házasságának csúfos bukását. A II. világháborús, szerelmi kémtörténet hőse Max Vatan hírszerző tiszt, az angol titkosszolgálat egyik első számú profija, akit egy főnáci elleni, casablancai merénylet kapcsán a francia ellenállás leglenyűgözőbb tagjával, a végzetes szépségű Marianne-nal sorsolnak össze. A találkozásból nemcsak sikeres akció, de eszményi frigy is születik, boldogságukra azonban árnyékot vet a gyanú, amely szerint a nő évek óta kettős ügynökként tevékenykedik.

A film motívumok szintjén egyértelműen a Mr.és Mrs. Smith egymásnak feszülő bérgyilkos párját idézi meg, a reflexiós háló azonban még ennél is sűrűbb szövésű. A kémfilm műfaji elemei eleve utalnak a filmkészítésre, hősei rendre szerepjátékra kényszerülnek, így az akció és forgatás közti párhuzam is adja magát – ráadásul mindkét világban veszélyforrás lehet a szakma és a magánélet összekapcsolása. Cotillard egyszerre jelenik meg a vásznon kifinomult Jolie-alteregóként és ragyogó vetélytársként – a két film pedig, A tengernél című, Jolie által írt és levezényelt (erősen szerzői ihletettségű) kapcsolati drámával kiegészülve, és a háttérben lezajlott Pitt-Jolie válság tükrében, afféle háromszínű házasság-trilógiát képez. A Szövetségesek minőségében messze kiemelkedik társdarabjai közül, még a giccs határán egyensúlyozva is: néhány tisztes munkával kidolgozott, feszültségteli kulcsjelenetnek, az izgalmas műfajváltásnak, a bársonyos szépségű képeknek és a Cotillard-féle varázslatnak köszönhetően nemcsak sokadik Casablanca utánérzés – összességében jóleső, régimódi moziélményt hagy maga után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13046