KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Almanya, a török paradicsom

Kolozsi László

Almanya – Wilkommen in Deutschland – német, 2011. Rendezte és írta. Yasemin Sandereli. Kép: Moritz Kaethner. Zene: Gerd Baumann. Szereplők: Rafael Koussouris (Cenk), Vedat Erincin (Hüseyin), Lilay Huser (Fatma), Aylin Tezel (Canan), Gyártó: Roxy Film / Infa Film / Concorde Filmverleih. Forgalmazó: CineReal. Feliratos. 97 perc.

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy az Almanya (törökül így mondják Németországot) című filmet a német kormány rendelte, és megrendeléskor az a cél vezérelte, hogy az identitásukat vesztett másodgenerációs törököknek készítessen egy olyan alkotást, mely kisebbrendűségi komplexusukat igyekszik csillapítani. És az sem kizárt, hogy a Németországban élő törököket kívánta a bennszülöttekkel megkedveltetni meséjével, amelyben az 1964-ben az új hazájának Németországot választó nagyapa egy kis házat vesz Anatóliában, majd odacsábítja az őszi szünetre az egész családot.. A propaganda gyanúját mindenesetre nehéz lemosni egy olyan filmről, melynek már első szekvenciájában a narrátor hölgy arról értekezik: a vendégmunkásokat direkt és kifejezetten a nyugat-németek toborozták, mivel égető szüksége volt rájuk ennek a dinamikusan fejlődő gazdaságnak. És a szegregált iskolában a kis török fiú szomorúsága oly megejtő – mikor az ősei földjéről kérdezőnek nem tud méltó választ adni – hogy nincs német szív, ami ne lágyulna el arckifejezését látván.

Az olyan családi road movie-kat, mint a Család kicsi kincse, és érzelmes drámákat, mint a Mindenki jól van, egyesítő, szívmelengető német darabból az is kiderül, mit és kiért volt nehéz megszoknia a török emigránsoknak: a tacskót óriáspatkánynak lehetett nézni, a takarítónőt a neglizsében a vallási parancsolatok ellen vétő kísértőnek, a feszületet félelmetesnek. A megszokott dramaturgiai rugókra járó mű – a hosszú út mindenkit megbékít, kit a sorsával, kit új hazájával, kit a testvérével, és van egy ártatlan áldozat is – kevés szóval összefoglalva: aranyos és kedves. Senkit nem sért. És az előírt kettős célt is beteljesíti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10903