KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fair Game

Tüske Zsuzsanna

Fair Game – amerikai, 2010. Rendezte: Doug Liman. Írta: Jez Butterworth és John-Henry Butterworth. Kép:Doug Liman. Zene: John Powell. Szereplők: Naomi Watts (Valerie), Sean Penn (Wilson), Ty Burrell (Fred), Sam Shepard (Sam), Noah Emmerich (Johnson). Gyártó: River Road Entertainment / Participant Media. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 118 perc.

A rendezőként és operatőrként is tevékenykedő Doug Liman már több munkájával is

helyet biztosított magának a sokoldalú tehetségek számára fenntartott első sorban. Liman a briliáns humorban vagy a sodró lendületű akcióban bővelkedő jeleneteket saját zsánerükön belül is mesterien kezeli (Bárbarátok, Bourne-rejtély), de a két műfaj közös nevezője sem okoz gondot számára (Nyomás, Mr és Mrs. Smith). Legutóbbi alkotása a politikai közeg, a titkosszolgálati háttér, a hatalom nyomásától és a kötelességtudattól megtépázott házasság, valamint az ellehetetlenítés motívumán keresztül pontosan illeszkedik a rendező utóbbi években készült munkáihoz, még azzal együtt is, hogy ezúttal két létező személy memoárjából készült, igaz történetet visz vászonra.

A Fair Game a CIA tömegpusztító fegyverek felkutatására szakosodott részlege egykori tagjának, Valerie Plame-nek megtörtént esetét meséli el: bemutatja, hogyan kerül szembe az ügynök a mindenható amerikai kormánnyal, miután saját férje, Paul Wilson egy tényfeltáró cikkben beszámol a Bush-kormány által indított iraki támadás megalapozatlanságáról.

Az igazság keresésére a hatalom a nő pozíciójának felfedésével válaszolt, ami nem csak törvényszegést jelentett, de egy egész család biztonságát, valamint két ember házasságát is veszélybe sodorta. Bár a szemszög tekintetében két egymástól eltérő alkotásról van szó, a Fair Game – a történeti hűséghez jóval inkább ragaszkodó – párfilmjévé válik az azonos témából kiinduló, 2008-as Láncra vert igazságnak, amelynek átrajzolt verziójához képest a konfliktusforrást jelentő figura ezúttal főhőssé lép elő.

Liman legújabb filmje ugyan nélkülözi a védjegyként tekinthető, látványos akciójeleneteket, ugyanakkor Sean Penn és Naomi Watts immár harmadik dráma-randevúja (21 gramm, A Richard Nixon-merénylet) a maga csöndes komolyságával sem lett kevésbé feszes, mint egy ügyesen komponált, talajvesztett hőssel dolgozó, izgalmas kémtörténet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10711