KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Eljő a napunk

Pápai Zsolt

Notre jour viendra – francia, 2010. Rendezte: Romain Gavras. Írta: Romain Gavras, Karim Boukercha. Kép: Andre Chemetoff. Zene: Sébastien Akchoté. Szereplők: Vincent Cassel (Patrick), Olivier Barthelemy (Rémy), Justine Lerooy (Natacha), Vanessa Decat (Vaness). Gyártó: Cinémage 4 / 120 Films. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 90 perc.

Romain Gavrasnak a neves Costa-Gavras fiaként és néhány sikeres videóklip rendezõjeként egyaránt biztosított volt a belépõje a nagyjátékfilm-piacra. Nem is tétovázott sokáig, és tavaly leforgatta debütáló munkáját. Ez elsõ blikkre igazi szerzõi darabnak tetszik: egyrészt azért, mert Gavras a rendezés mellett a forgatókönyvírásból is kivette a részét, másrészt pedig azért, mert a film több ponton a direktor videóklipjeit idézi. Az erõszak és az elszigeteltség mint vezértéma, továbbá a hideg színekben ázó, ipari és/vagy külvárosi környezet olyan elemek, melyek a Justice-nak forgatott Stressz és M.I.A. számára készült Born Free világát alapvetõen meghatározták.

Az Eljõ a napunkban egy fiatal és egy középkorú férfi az Álmok Földjeként aposztrofált Írország felé veszi az irányt, hogy megszabaduljon nyomasztó múltjától és terméketlen jelenétõl. A szerkezet erõsen epizodikus, ami még nem lenne baj, hiszen az ilyen típusú utazás-mozik egyik sajátossága éppen a pikareszk-jelleg, mindazonáltal a rendezõnek alig sikerül kohéziót teremteni a történések között. A film lényegében egy improvizációszerûen felépülõ jelenethalmaz, mintha csak Barry Levinson Esõemberének (!) artisztikussá alakított és társadalomtudatossá torzított (azaz egy kevés hétköznapi rasszizmussal fûszerezett) változata lenne. A párbeszédek jobb esetben laposak, rosszabb esetben ostobák, a hõsök motivációi gyakran zavarosak, a konfliktusok pedig kimódoltak. Az Eljõ a napunk a bugyuta extremitások filmje, az ügyetlenül sokkoló (vagy ha tetszik: sokkolóan ügyetlen) jelenetek közül kiemelkedik a szállóbeli orgiát követõ epizód (jakuzziba vizelés egy mozgássérült jelenlétében), a templom elõtti smaciparti, illetve a véres borotválás a gyógyszertárban. A záró-képsor ugyan megmutat valamit ennek a két embernek a társas magányából, de ekkor már régen késõ.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10604