KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kéjjel-nappal

Vajda Judit

Knight and Day­ – amerikai, 2010. Rendezte: James Mangold. Írta: Patrick O'Neill. Kép: Phedon Papamichael. Zene: John Powell. Szereplők: Tom Cruise (Milner), Cameron Diaz (June), Peter Sarsgaard (Fitzgerald), Maggie Grace (April), Paul Dano (Simon). Gyártó: Twentieth Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.

 

 

Szőke szépség gyakorolja a repülőgép mosdójában a csábmosolyt és a megfelelő szöveget, miközben kiszemeltje – egy lenyűgözően koreografált akciójelenetben – egy egész rakomány rosszfiút hatástalanít, majd ugyanazzal a játszi könnyedséggel kínálja tequilával a tett helyszínére érkező hősnőt. A Kéjjel-nappal legjellemzőbb képsorát az ebben tapasztalt kettősséget továbbvivő számos hasonló követi, miközben a hétköznapi lány, June és a Roy Miller nevű szuperkém elképesztő kalandok során a fél világot bejárja, szinte minden közlekedési eszközzel, földön-vízen-levegőben (épp csak a Holdon nem landolnak egy rakétával). Az alkotók ezenkívül a kaland- és kémfilmszótárat is végiglapozták: akció-romkomjuk A smaragd románcától a Bourne- és Bond-darabokon át Hithchcockig tartalmaz utalásokat nagy bőséggel.

Nem az így kialakult kellemes katyvasz teszi azonban, hogy a film mégsem működik (vagy legalábbis nem működik eléggé). A legnagyobb baj vele az, hogy egyszerre kíván a női fantázia és a férfivágyak mozgóképes beteljesítője lenni. A férfi főhősnek tetőtől talpig cool mind a 170 centije, fél kézzel elintéz bárkit és csupa izgalom mellette az élet (lásd ellenpontként a volt barátot, az unalmas, szürke tűzoltót), miközben a védelmező ösztön is munkál benne és még a szüleit is szereti. A hosszú combú főhősnő pedig imádja az autókat, és mikor hisztériázni kezd, épp a megfelelő pillanatban, gombnyomásra omlik eszméletlenül a karjainkba. Az „akció akció hátán”-megoldás a férfiaknak, míg az ezt időnként megtörő lassabb tempó a hölgyeknek kedvez – csakhogy így a két nem közül valamelyiknek végül nem lesz jó. James Mangold tehát az olyan fajsúlyos alkotások, mint a Copland, az Észvesztő, A nyughatatlan és a Börtönvonat Yumába után egy mind a rendező, mind a néző számára habkönnyű és szépemlékű, ám sajnos korántsem kielégítő nyári kalandként működő művet alkotott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10262