KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ne vedd el tőlem a napot!

Nóvé Béla

 

Aki valaha is megtapasztalhatta, mit jelent Párizsban pénztelen jövevényként az utcákat róni, a bábeli sokaságban ismerős arcokra vadászni, kávéházak, mozik és gyorsbüfék előterében üres gyomorral, árván, egyetlen megváltó találkozásra várni – annak Michel Blanc nagyvárosi pikareszkje jellegzetes alakjaival és helyzeteivel bizonyára eleven élményként fog visszaköszönni. A népszerű rendező és komikus a mai francia vágáns filmköltészet rokonszenves képviselője. Afféle európai Woody Allen: magára írott, maga rendezte szerepeiben egyszerre félszeg, szószátyár és fontoskodó, külseje jelentéktelen, s a nőkkel szemben (csakúgy, mint a manhattani anti-adonisz) valóságosan és képletesen többnyire mindig alul marad. Egy ilyen komikusan esetlen figura mellé természetesen szükség van magabiztos, erős és rendíthetetlen társra, hogy a humoros helyzetek belső kontrasztja és szereposztása teljes legyen. Filmünk két jobb sorsra érdemes clochard-ja, Denis és François közül az utóbbira jut e szerep (Denis-t Michel Blanc, François-t Gerard Lanvin játssza).

Denis és François nem igazi csavargók, csupán pénz, munka, s a nők után loholva kényszerülnek állandó helyváltoztatásra. François zenész – ez az alibi: neki kell munkát, menedzsert találni. Emberüket keresvén így vetődnek Párizsba, ahol kezdetben utcasarkon és aluljáróban „lépnek fel”, garniszállókban hálnak, lopva önkiszolgálókban lakomáznak, majd mindenünnen kikopva, kipofozva, egy színesbőrű nyomortanyán lelnek átmeneti otthonra. Denis telivér néger családanyákkal, François Mathilde-dal, egy szépséges jazztáncos lánnyal kezd liaisont. Ez utóbbin a vagabund komédia kishíján megbicsaklik és melodrámába fordul. Szerencsére Mathildot karrierje Amerikába szólítja, s a néző így nem lehet tanúja románcuk folytatásának. A zárójelenetben csupán azt látja, hogy a két derék francia – ráunva a párizsi alvilágra – immár New Yorkban, a manhattani mulatók környékén kószál. Ha François azóta rátalált Mathilde-ra, ám legyen. De ha Denis (Michel Blanc) valahol belebotlott Woody-ba – nos, ennek még lesz folytatása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/02 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5613