KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robinson Crusoe

Barotányi Zoltán

 

Az embernek vannak kedvenc gyermekkori olvasmányai (lásd Defoe Robinsonját), és persze vannak masszív, felnőttkorban megcsontosodott előítéletei. Ez utóbbiak olyasféle aranybecsű mondásokban lelhetők fel, mint például az eléggé el nem ítélhető „fejétől bűzlik a hagyma”, vagy például a szörnyűséges „kutyából nem lesz Szalon sör”. Nos ez utóbbi igazságát kiválóan illusztrálja filmünk, mely azon túl, hogy tovább szaporítja a sikertelen regényadaptációk hosszú sorát, ráadásul ismét bizonyságot szolgáltat szerencsétlen Pierce Brosnan szerény színészi képességeiről. Hősünk ugyanis mindjárt elbotlik, ha túl kell lépnie a sármos magán-, kommunális-, stb. nyomozó szoborszerű figuráján, melynek legszebb manifesztációja az immár két 007-es filmben bemutatott, szumma 4 órás pozőrködés. Most azonban az anakronizmusokért rajongó alkotók jóvoltából be kell járnia a politikailag mind korrektebb fehér civilizátor mentális vándorútját is: „A” fázisban a gringó gyarmatosítók kultúrrasszista gőgjében fürdik (Stanley meets Livingstone featuring King Leopold, The Master Of Genocide), melyet „B” fázisban a multikulturalizmus elfogadása s a kolonialista európai gondolkodásban való csalódás vált fel, ezt követően („C” fázis) jön a mély fájdalom, majd menekülés a korukat jelentősen megelőző illúziók elől egy másik, a Szilvia-füzetekből ismerős világba (kb.: „pillantásuk forró sugara éles pengeként ütközött össze és rögvest szilánkokká törte a szoba fülledt csendjét”). Hát szegény Pierce ezt már nem bírja: egyedül még az akciójelenetekben volna otthon, de hát a korabeli haditechnika fejletlensége itt is meggátolja képességei kibontakoztatását: felszerelés híján elmarad a kannibál hordák módszeres legéppuskázása, illetve a barbár vidék lángszóróval purgálása is. A vég még ennél is szörnyűbb: a hű szolgából társsá és baráttá nemesült Péntekkel végeznek a fehér rabszolgavadászok, Robinson-Brosnan pedig hazáig tűnődhet azon, hogy érdemes volt-e kiadós (és a „hívők” számára nyilván illúzióromboló) sörhast növeszteni egy balsikerű tézisdráma kedvéért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3644